Bence Lajos: Hazatérítő. Versek 1996 - 2006 (Lendva, 2006)
Apokrif imák, megtérések
(107 mosolyogtál, túlvilági fénnyel szemedben, már soha többé át nem adható gondolatsorral fejedben. Az ünnepség után, a társaság szokás szerint feloszlott, mindenki szokatlanul gyorsan elment. Végül is elnyomott az álom... Közben rohant velünk az autó, Laci ült a volánnál, mellette Lili. S így robogtunk, szinte suhantunk a halál ellenében, de érezve jelenlétét, s a hó, mely hazáig kísért, mint fehér átok, űzött, hajszolt záporozva, viharos széllel egy behavazott országon keresztül, s éjfél is elmúlt talán, mire hazaértünk.- Itthon vagyunk, Lajos, lehet kiszállni - próbáltak ébresztgetni, s én kizökkenve
/
