Bence Lajos: Vallani (Lendva, 2011)
A Borbás Györgynek, így utólag Jaj, mi mindenről elkésünk... Kezdhetném az Utolsó Magyarral, mentegetőzni-takarózni a mindennapokkal, de nem, mert messziről jövünk, Héttengeren át a múltból, Turulos múltunk végiről, vagy azon is túlról, halálos jövőből, feneketlen Kút mélyéről, vadregényes Erdő széléről, kifogyva az Útból... Nem, mert innen jövünk a szomszédból, fáradt lábunkat bemocskolja a múlt sara/ szara, arcunkon a kitagadottak iszonya, hiába a kis ország, s az anyakönyv tejszaga, anyaölre csak nem találunk, újabb és újabb csatlakozásokra várunk, a szétszórtság sínpárai mellett, 37
/
