Bence Lajos: Vallani (Lendva, 2011)

f- Mert az évszakok „leplező váltakozásával” észrevétlen bújik be a bőr alá, befúrja magát idegeimbe, letelepedési engedélyt sem kérve, konok örökösként, tanyát ver szívemben;- Mert a nyár dús lombú fái alatt nyer oltalmat a megfáradt ember, a tél hóval takarja be a jeltelen sírokat, a történelem viharai során vérével öntözött földet, az ősz mosolygós szőlőfürtjei az újbor reményét jelentik, s a Hegyet, ahonnan közelebb van az Isten;- Mert a kikelet ritka, a világ más vidékein ismeretlen, harang alakú virágaival köszönti a ritkán búcsúzót, de mindig örömittas kerepeléssel érkező vándort;- Mert Zoli bácsi reám és az utódokra testált utolsó üzenete, hogy „nagyon szeressétek a magyar népet”, örökérvényű, „holtomiglan”-parancsként él bennem;- Mert: körbenézve a tetőről fehér tornyaiból Szent István és László és a kegyes múlt emlékezete őrködik a táj felett, ígérve szebb jövendőt.

21