Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)

- Magyar vagyok az egykori Jugoszláviából, de szlovén iskolába jártam, és megtanultam a nyelvet - válaszolta higgadtan Péter.- Ismét Jugoszlávia lesz ez vidék! Remélem, nincs kifogásod ellene - szólt hangját felemelve a vörös csillagos.

Péter nem válaszolt, csak a vállával próbált olyan jelezést közvetíteni, hogy tanácstalan az állítást illetően. Nem tetszett ez a két ismeretlennek. A fiatalabb azonnal neki szögezte a kérdést, hogy Magyarország-párti-e? Péter tudatában volt annak, hogy ha számukra nem tetsző választ ad, akár itt az erdő közepén agyonlövik, behúzzák a bokor alá vagy elássák, és soha senki nem találja meg. Felismerte, hogy az adott helyzetben nincs helye az érvelésnek és a magyarázkodásnak. A történelmi tények emlegetésével és bármilyen helyzetelemezéssel semmire nem ment volna. Ezért, meggyőződésétől és erkölcsi tartásától eltérően, közömbösségre utalóan válaszolt.- Nem érdekelnek engem a politikai dolgok. Én Jugoszláviában annak idején szorgalmasan tanultam, és szükség esetén ugyanúgy dolgozok is majd. Azt szeretném csak, hogy ennek a háborúnak már egyszer legyen vége, és terelődjön az élet normális kerékvágásba.- Egyetértek veled! Mi ezt a vidéket már húsz esztendeig birtokoltuk, és most újra vissza akarjuk szerezni. Az elmúlt években kiszorítottak bennünket a magyarok, de a helyzet a mi javunkra kezd fordulni. Tudjuk, hogy sokan az itt élők közül ellenünk dolgoznak, azonban eljön majd a mi időnk! Nem csatlakoznál te is mihozzánk, hiszen mi azoknak a magyaroknak, akik velünk együttműködnek, nem okozunk semmi rosszat - kérdezte az idősebb.- Nem vagyok én alkalmas ilyesmire. Félénk ember vagyok - válaszolta Péter.

A két idegen fegyveres ember azt követően nem volt hozzá goromba. Beszédbe elegyedtek. Elmondták, hogy egy nagyobb számú magyar csendőralakulat nyomoz utánuk, mivel a tudomásukra jutott, hogy a vidéken tartózkodnak. A közeli Vogler féle vadászkastély környékét az erdőben már többször átkutatták. Eltöltöttek ott néhány éjszakát, és a tulajdonos, aki nagyon gazdag ember, segítette őket élelemmel és egyéb portékával. Többen voltak, de egy csoport már visszahúzódott a Mura-folyó jobb partjára. Ketten még valahol Kebele

87