Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)

köztársaság néhány hónapjában, majd a délszláv államban is az átlagosnál jobban megfigyelték. A felszabadulás után azonban hasznára vált egykori ténykedése.

A Péter legény nagyon csendes fiatalember látszatát keltette, a családi környezetben is alig szólt néhány szót. Véleményt csak ritkán nyilvánított. Egy kérdésben azonban az elmúlt napokban, amióta hazajött a nyári szabadságra, sokszor vitatkozott édesapjával. A háború megítélését és a magyar szerepvállalást illetően eltért a véleménye az édesapjáétól. Álláspontját nem nyilváníthatta ki teljes mértékben, mert néhány szóváltás után az édesapa kemény és határozott állításával nem illett vitatkozni. Olyan neveltetésben részesült, hogy természetszerűen engedelmeskedett a szülőknek, akik oly sokat áldoztak a boldogulásáért.

A hűvös pincében azért esett szó a háborúról, mert a két napszámos legény - akik néhány esztendővel idősebbek voltak Péternél - tört magyarsággal megkérdezték István gazdától, hogy mit tud a távoli Oroszországból haza nem térő környékbeli fiatalok helyzetéről. A szlovén nemzetiségű falvakból is sokan voltak a távoli fronton. Akkor, 1943 nyarán már a vidéki emberek is némi információt szereztek a II. magyar hadsereg szörnyű katasztrófájáról.- A hazáért áldozatokat kell hozni! - jegyezte meg határozottan István gazda. Péter szeretett volna hozzáfűzni valamit, azonban édesapja szigorú tekintete után jobbnak látta csendben maradni. A másik két legény sem kérdezett többet semmit. Számukra a haza fogalma valamennyire mást jelentett, bár ellenszenvet nem éreztek Magyarország iránt. A szülőktől kevésbé, de főképpen az iskolában számtalanszor hallottak elmarasztaló ítéletet a korabeli magyar uralomról. Az egyik legény cipészmester nagyapja kedvező véleménnyel volt a történelmi Magyarországról. Számára előnyös volt a megélhetés az egykori országban, amikor még Somogybán is értékesíteni tudta a portékáit. Többször elmondta, hogy akkoriban nem számított, hogy ki milyen nyelven beszélt, szorgalmas munkával mindenki boldogulhatott. A nagyapának inkább a két világháború közötti délszláv időszak hivatalnokaira volt megjegyzése. Minderről a két fiatalember pihenés közben beszélgetett Vargáikkal.

6