Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)

semmiképpen nem akart partizánokkal találkozni, ezért a Könye család istállójában húzódott meg. A nálánál néhány évvel idősebb Ernő rokonszenvesen fogadta az ismeretlen fiatalembert. Egy régi karosszékből alkalmi heverőt készített neki. A gazdasági épületet az ott töltött két napban nem hagyta el, nehogy bárki észrevegye. Akkor már rendszeresen lehetett látni a Könye udvar közelében kanyarodó útszakaszon kisebb-nagyobb katonai egységeket. Magyarok és németek egyaránt előfordultak az úton, és sokszor a házakhoz is betévedtek. Ernő gyorsan megértette Péter hálátlan helyzetét, bár a hallásával nagy nehézségei voltak. Az elmúlt években neki is bőségesen jutott a katonaéletből, utazásból és nélkülözésből. Őt már 1938 tavaszán besorozták a korabeli jugoszláv hadseregbe, és 1944 tavaszáig, eltérő államok fennhatósága alatt, szinte mindig katona volt. Tizennyolc hónapot a macedóniai Bito Íjban töltött, majd amikor a jugoszláv hadsereg 1941 tavaszán felbomlott és felszámolódott, többedmagával megszökött az alakulatból. Amikor hazaérkezett, a németek már birtokukba vették a vidéket. A magyar fennhatóság viszszaállításakor otthon volt, és lelkesen mesélt Péternek az őrihodosi felszabadulási ünnepségről, amelyről ő ugyan valamiért elkésett, de az örömmámorból kivette a részét. Nemsokára be kellett vonulnia a magyar hadseregbe. Sopronba került. Az elmúlt években rövidebb időre hazajött néhányszor. Aztán mindig visszahívták. Péter megjelenésekor éppen Kapornakon tartózkodott. Ernő hallása a születése óta nagyon rossz volt, emiatt közvetlen harci feladatokat nem kapott. Leginkább a lovak ellátásánál segédkezett, ehhez nagyon értett.

Amikor a második éjszaka után Péter felébredt, Ernő már egy bögre tejjel, negyed cipóval és néhány szelet füstölt szalonnával várta. A nehéz háborús helyzet ellenére az őrségi parasztcsaládoknál azért akadt még betevő falat.- Köszönöm a kedvességedet. Nem leszek tovább a terhetekre. Megpróbálom ma elérni Alsólendvát - szólt Péter elégé hangosan, hogy Ernő megértse, és közben ásított egy nagyot.- Nem voltál a terhűnkre. Örültem a társaságodnak. Még jobb lett volna, ha normális körülmények között tölthettük volna ezt a másfél napot. Az este érdeklődtem a szomszédnál, akinek a felesége az

83