Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)

vasárnap volt, János a délelőtt során visszavonult imádkozni. Közben néhány társát elbocsátották, és a frontra szállították őket. Amikor ő előkerült, az elszállítására már nem volt mód, ezért egy hétig várakoznia kellett. Jó minőségű étkezés mellett, nyugodt környezetben akkor felerősödhetett. Az is kihatott arra, hogy később sajnos visszakerült a frontra. Azt még az utolsó levelében megírta, hogy sajátos hangulat uralkodott a katonák között. Mindenki másképpen élte meg azokat a szörnyű napokat. Benne felvetődött a kérdés, hogy mit keresnek ők ott, a Don mentén, magyar katonaként, távol a szülőföldtől. Az utolsó leveléből mégis a remény olvasható, hogy abból a pokolból egyszer csak hazakerül. Sajnos, nem került arra sor, mert az egyik falubeli sorstársa elmondása szerint október 30-án egy becsapódó gránát végzett vele - fejezte be fia szomorú történetét Rumi Sándor.

Péter érzékeny lelki állapotára rendkívül mélyen hatott a vele hasonló korú János története. Értelmes gondolatot nem tudott mondani. Meglehetősen zaklatott állapotban hamarosan elaludt. Ritkán fordult elő nála ehhez hasonló, de az elmük napok fizikai megterhelése és a lelki feszültségek kifárasztották. A házigazda később még meggyújtotta a lámpát, és hosszan nézte a mélyen alvó legényt. Úgy érezte, hogy a fiát kapta vissza a jóistentől egy éjszakára.

Néhány óra mély alvás után reggel arra ébredt fel a legény, hogy Sándor gazda egy pohár tejjel és egy szelet kenyérrel lépett be a szobába. Gyorsan felugrott az ágyról, és látta, hogy már teljesen világos van. Pedig ma is pirkadatkor szeretett volna elindulni. Nekilátott a falatozásnak. Közben Rózsa asszony és Ibolya is csatlakoztak hozzájuk. Néhány szót még váltottak, majd Péter indulni készült.- Nagyon köszönök mindent, és hálát adok Istennek, hogy kedves családjukat megismerhettem. Ha valamikor az életben ismét erre visz az utam, feltétlenül megállók önöknél egy köszönés erejéig - köszönt el a legény illedelmesen. Elsőként a háziasszonynak, majd Ibolyának nyújtott kezet. A leány erősen megszorította Péter tenyérét, mintha jelezni kívánt volna azzal valamit. Néhány másodpercig el sem engedte, és közben elsírta magát. A legény a bal kezét a leány vállára tette, és halkan súgta a fülébe, hogy a jó Isten adjon neki boldog, hosszú életet.

81