Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)

ladtak a várdomb felé, majd az egyik ösvényről elébük állt az édesapja. Nagyon megijedt, és erre fel is ébredt, mert valaki éppen akkor ordított egy nagyot a marhaszállító vagon másik oldalán.

Több napig tartó utazás, különböző pályaudvarokon eltöltött hosszabb-rövidebb állomásozás után, Auschwitzban leszállást parancsoltak. A vasútállomásról teherautókkal a birkenaui táborrészlegbe szállították a csoportot. Nagyon durván bántak velük, útközben is többen verésben részesültek. Óriási kaszárnya-együttesekre emlékeztető épületekhez érkeztek, ahol csíkos ruhába öltözött rabok, valamint SS-es jelvényt viselő férfiak és nők irányították őket. Hihetetlen gyorsasággal váltották egymást az események. Nézelődésre nem volt idő, olyan gyorsan terelték őket előre, hogy egymásra is alig tudtak figyelni. Berta hirtelen arra döbbent rá, hogy kettes sorba állítva közelítenek egy ponthoz, amelyet mintegy harminc lépésnyi távolságból pontosan nem látott. Közvetlenül előtte egy idősebb Csáktornyái házaspár volt a sorban. Ahogy közeledtek az ismeretlen helyszínhez, a terelők a két sorból egyet alakítottak. Egymás után lépegettek előre. Berta előtt a kishúga ment úgy, hogy a hátrafelé kinyújtott kezét a nővére erősen szoríthatta. A sorban előttük lévő Csáktornyái férfi, aki magas termete révén már láthatta a célpontot, ahová kígyózott a sor, valami olyasmit suttogott kétségbeesetten a feleségének, hogy „Mengele doktor vizsgál bennünket”. Berta nem tudta, ki lehet az a Mengele doktor, és azt sem értette még akkor, hogy milyen vizsgálatról vagy kivizsgálásról van szó. Amint közeledtek, egyre kínosabb, feszítőbb lett a csend. Az élénk tavaszi légyzümmögést is hallani lehetett. Pedig rengeteg ember volt ott néhány árnyi területen. A sor elején többen rebegve legfeljebb annyit szóltak, hogy „én is a párommal akarok menni”. A felügyelő katonák a kérelmekre mit sem hederítettek, tiltakozás esetén erőszakkal lökték az illetőt arra az oldalra, amerre a vizsgáló személy mutatott. Erre felfigyelve Berta is már látta, hogy egy velük szemben álló alak után a sorba menetelőket két oldalra terelik. Nem úgy, hogy egyet ide, egyet oda, hanem annak megfelelően, ahogy a mereven álló személy mutatott a kezével. A jobb oldalra jóval többet invitált, mint a másikra.

64