Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)

jük, hanem az út másik oldalán kísérte a csoportot. A csendőrök nem foglalkoztak vele, hiszen az út mentén több kutyus is ólálkodott.

Az állomáson több szerelvény állott, de az embereket csak két nagyobb fülkébe terelték. A Klein család tagjai a másodikban egymás mellett kuporogtak. Amikor a vonat elindult Csáktornya irányába, a kutya a sínpárok mellett ugatni kezdett. Klein Manó kihajolt az ablakon és mérgelődve odakiáltott az aggódó állatnak, hogy tüstént takarodjon haza. Az eb ezúttal sem fogadott szót. A lassan közlekedő vonat mellett szaladt utánunk, közvetlenül a sínpárok mentén mintegy három kilométert, egészen a Mura folyóig. Ott a híd túlságosan szűk volt, így a kutya visszamaradt, és ismét ugatni kezdett. A vonat hangos zakatolása ellenére jól lehetett hallani Farkas ugatásának mély hangját. Berta még akkor is hallotta a hangot, amikor már az állatot nem lehetett látni. Amikor a muraszerdahelyi oldalról az édesapja visszapillantott az ablaknyíláson, Farkast már nem láthatta.

A Csáktornyái vasútállomáson az alsólendvaiak rövid ideig tartózkodtak. Nagykanizsa volt az úti cél, ahol egy iskolaépületben helyzeték el őket. Az egyik Milhoffer legénynél egy arany nyakláncot találtak, amelyet néhány hónappal korábban a menyasszonyától kapott ajándékba. A szegény fiatalembert ezért rettenetesen megverték, a bal kezén a mutatóujja is eltörött.

Három nap után a Nagykanizsára összeverbuvált zsidó származású polgárok első csoportját számukra ismeretlen helyre szállították. Bertát és a kis húgát is elválasztották a szüleitől, és mindkettőjüket a vagonok felé terelték, azonban akkor még nem szállították el őket. A szülőktől el sem búcsúzhattak, annyira gyorsan történt az intézkedés. Néhány pillanatig a leány azon tűnődött, hogy mikor láthatja majd viszont őket. Kitört rajta a sírás, hangos zokogás vett rajta erőt. Néhány percig tartott mindez, anélkül, hogy bárki is különösebben felfigyelt volna erre. Az adott helyzetben a közömbösség vett erőt a bajbajutottakon, mindenki saját gondolataiba mélyedt, nemegyszer elveszítve az egyensúlyt a valóság is a képzelet között. A másik jellemző az volt, hogy hangos sírás hadatára másokra is sokszor átterjedt ez a gyakori, szomorúságot kifejező érzelemnyilvánítási forma. Oka erre mindenkinek akadt éppen elég.

62