Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)
- Értem és átélem, amit mondasz. Fiatalabb vagy nálamnál, én mégis tőled kaptam a legszebb példát életem átalakítására. Nem kérem többé a szerelemedet, nem kérem a testedet, nem kérek tőled semmit! Ezek nélkül is nagyon sokat adtál nekem. Megköszönöm, hogy segítettél másképpen látni ezt a világot - mondta a hölgy, és homlokon csókolta a legényt.- Kölcsönösen segítettünk egymásnak. Az elmúlt percekben én is erősödtem, tisztánlátásom megnyílt, és ezt magának köszönhetem - mondta Péter, folyamatosan magázva Olgát.- Amiről korábban beszéltünk, az azonban gondot okozó. Nem maradhatsz te Alsólendván, mert annak nem lesz jó vége. Berta már nem köt ehhez a városhoz, az emlékeket pedig mindenhová magaddal viheted. Azt senki nem tilthatja meg. El kell innen menned, amíg nem késő. Nem fognak békén hagyni. Ahogy már említettem, én az első lehetséges alkalommal elmegyek innen. Bárki jön is a helyembe, annak végre kell hajtania a magyarok megtorlására kieszelt tervet. Az én szavam nem ér annyit, hogy azzal óvni tudnálak. Abban csak egy személy tudna segíteni, de hozzá a velem szemben elkövetett erőszakoskodás után nem fordulhatok. Remélem, megérted azt! Apádat holnap hazahozatom, és eszeljetek ki valami okosat. Ha tudtok közömbösebb magyarrá válni, akkor próbálkozzatok beilleszkedni. Főképpen a szüleid. Abban talán tudok segíteni, amíg itt leszek, hogy senki ne zaklassa őket. A következő időszakra, kérlek, te mindenképpen hagyd el a vidéket. Próbálkozzál Magyarországon - tanácsolta Olga. Ezek után még egy ideig beszélgettek. A búcsúzás a lélek mélyéig ható, őszinte beszélgetés után egyikük számára sem volt könnyű. Olyan látszatot keltettek, mint két szerelemes, akiket sok esztendő után elválasztanak egymástól. Véletlenszerűen ismerték meg egymást, sajátos helyzetben, és mindössze két napig tartott az egész. Ebben a rövid együttlétben szörnyűség, félelem és szeretet egyaránt helyet kapott. Amikor kezet nyújtottak egymásnak, azt is érezték, hogy az életben nagy valószínűséggel többé soha nem találkoznak. A kilátástalan fordulatokkal járó nap után, éjszaka Péter ismét azon töprengett, hogy mitévő legyen. Az elmúlt napokban folyamatosan hasonló helyzetben volt. Egyre jobban tudatosult benne, hogy 219
