Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)
- magyarázta Péter a hölgynek. Az asszonyt valójában vonzhatta a legény alkata és arcának szép vonásai, mert amíg beszélt, a szemeit rá szögezve bámulta.- Ha ma éjszaka eljössz hozzám, akkor elmondom, hogy mi a tervem veled és apáddal - monda hízelegve az asszony. Péter a követhetetlenül gyorsan változó helyzetben elbizonytalanodva, a jelentkező lelkiismeret-furdalással együtt is vállalta, hogy este elmegy hozzá a lakására. Amikor hazafelé ballagott, hasonlóan érezte magát, mint az előző napon. Zaklatott volt. Mindenekelőtt a kiszolgáltatottság és a megalázottság felismerése hatott rá nyomasztóan. Valamennyire prostituáltnak tekintette magát, és ez volt számára különösen nyomasztó. Erkölcsi értékeitől távol állt minden ilyen magatartásforma. Hiába emlékezett határozott tartózkodására az egyetemi évek alatt a pesti Rákóczi utcán látottakkal kapcsolatban, amikor minden este ott ment el a szállása felé a több tucat prostituált mellett, most nem érzett különbséget közöttük és maga között. Bizonyára azok is kényszerhelyzetben voltak, gondolta. A kiutat nem látta, a szökés gondolatát ismételten elvetette, mert a szülei maradtak számára az egyetlen kapocs és támasz. Őket nem hagyhatja itt. Bertát elveszítette. Atkozta magában Hitlert és az egész náci vezetést, valamint a gyötrelmes háború minden támogatóját. Átkozta azokat is, akik elcsatolták Magyarországtól a színmagyar vidékeket, és azzal előidézték a magyar politika kényszerpályáját, a Hitlerrel kötött szövetséget. Mindez csak egy villanás volt pillanatnyi helyzetében, mert a következő gondolat már ismét a partizán nővel való kényszertalálkára irányult. Elsősorban Berta előtt, azaz miatta szégyellte magát, és volt lelkiismeret-furdalása. Ha valahonnan az égből reá tekint most, jogosan szégyenkezik miatta. Megérti, hogy soha nem tudja megbocsátani neki az ilyesmit. És igaza is van! Egymás után esik olyan csapdákba, amelyeket talán elkerülhetett volna. Ugyan miért nem tért be azon a karácsonyi éjszakán Kleinnék házába, utána biztosan minden másképpen történt volna. Netán ma már valahol Amerikában boldogan élnének, maguk mögött hagyva Európa és az ismételten szétszabdalt magyar világ minden gyötrelmét. Akkor is talán jobb lett volna, ha 210
