Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)
dott, és bizonytalanul, a fejét csóválva ment ki a pincéből. Megmagyarázhatatlan apai ösztönből gyanította, hogy mi okozta Péterben a fellángolást, egyelőre azonban nem kívánta kérdőre vonni a fiút. Miközben a legény a borospincét szorgalmasan tisztogatta, az járt az eszébe, hogy miként hozza legalább a szülei előtt nyilvánosságra Berta iránti szerelmét. Azt tudta, hogy az adott helyzetben másnak arról nem beszélhet. Bajt senkinek nem kívánt okozni, azonban azt erősen eltökélte magában, hogy amikor eljön az ideje, ő bizony szembeszáll az igazságtalansággal, az emberek faj szerinti megkülönböztetésével, bármi legyen is az ára. Ha kell, szakít akár a vallásával, és ha minden kötél szakad, még szeretett családjával is, ha bárki megpróbálná akadályozni a leánnyal való találkozásait. Őszintén tervezi a kettőjük kapcsolatát, és amint kitanulnak, feleségül veszi Bertát. Akkorra majd csak jobbra fordul a helyzet. Romantikus, lángoló fiatalkori szerelmet tükröző ábránd volt azonban mindez akkor, amikor ország-világ torz eszmék, tragédiába torkolt ideológiák martalékává vált. Egy húsz esztendős fiatalember fejében a szerelem azonban akkor sem ismert határokat. Gondolataiba merülve Péter alig figyelt arra, hogy valaki kopog a borospince külső ajtaján. Egy kedves ismerős érkezett, az egykori káplán, aki a fiatalember értékrendjének alakulásában mély nyomokat hagyott. Néhány esztendővel korábban ő volt a hittanoktatója. Néha megfordult a családnál a kedves, szlovén származású pap, így a fiú hazai környezetben is többször találkozott vele. A magyarok, rokonszenves jelleme mellett, azért kedvelték Gábor Dávid tisztelendő urat, mert saját költségein vállalta a képzést, és megtanulta a magyar nyelvet, hogy a híveihez anyanyelvükön szólhasson. Rajta kívül egy pap sem mutatott ilyesmire hajlandóságot a két világháború közötti időszakban, amikor a vidék a délszláv állam fennhatósága alatt volt.- Édesapám, szíveskedjék idejönni, kedves látogató tisztelt meg bennünket - szólította Péter a hordók között tevékenykedő édesapját. Faggyúval a kezében lépett ki a boros kamra ajtaján István gazda, és alázatos dicsértessékezés mellett kért elnézést az immár plébánosi rangra előléptetett paptól, hogy mosatlan tenyérrel nem tud neki 11
