Zágorec-Csuka Judit: A szlovéniai magyar könyvkiadás-, sajtó- és könyvtártörténet 1945-től 2004-ig (Lendva, 2006)
I. Az írott szó gazdagsága, a szlovéniai magyar könyvkiadás 1945-től 2004-ig - I. 6. A szlovéniai magyar irodalom, tudománytörténet képviselőinek könyvei és tanulmányai
A SZLOVÉNIAI MAGYAR IRODALOM, TUDOMÁNYTÖRTÉNET KÉPVISELŐINEK KÖNYVEI ÉS TANULMÁNYAI keresünk egy boglyát puha lesz miénk lesz.” (Csak hozzád) Majd az Ősz lett azután ciklus már a szerelem rejtélyes kételyeit és bonyodalmait vetíti elénk: „Látod ide jutottam olyan messze vagy és én még távolabb attól amit akartam” A Téli helyzetkép című ciklusa már az elmúlt szerelmi érzést idézi fel. A kötetben erre nincs egyértelmű utalás, csak sejtjük. Önkéntelenül mégiscsak felcsillan a versekben a remény és a bizakodás is: „Ha elmész csak az IDŐ marad nekem évszakok nem lesznek” (Nekedszép vers) Szálkái Kanyó Leona költőnő, a kötet recenzense a következőket írta a műről: “A Kettőnk évszakai nem egy befejezett lírai megnyilvánulás, nem egy költőileg is rögzített élettéma, válogatott összegezés, csak egy szerelem éve, a tavasz akarásaival, a nyár perzseléseivel, az ősz avartitkaival, a tél mindent takaró hógörgetegeivel. Elmúlt, szunnyad még mag a tél subája alatt? Erre nem kapunk választ - talán az alkotó maga sem tudja.” Báti Zsuzsa hangja nem megszokott költői hang - egy nő szólal meg és szerelmet vall. Mondanivalója világos, érthető, szívvel szól és kézzelfogható a mondanivalója. Nem azért ír, hogy megdöbbentsen vagy elkápráztasson, hanem hogy őszintén rögzítse belső rezzenéseit, neszeit. Magabiztos és helytálló költészettel járult hozzá Báti Zsuzsa a szlovéniai magyar nyelvű irodalom lassú, de biztos kibontakozásához. Sajnos, a két kötete után nem jelent meg több. Egy ideig még publikált a Muratájban, majd elnémult. Nem tudni, hogy miért. Mit is jelent ez a gyors fellángolása és elhamvadása a költészet terén? Valószínű, hogy költői mondanivalója ennyi volt, s annak fogytán alkotó energiáját másfelé sugározta. Báti Zsuzsa, ahogy Szálkái Kanyó Leona írta róla, „a rutinos újságíró” nemcsak a körülötte zajló életet élte, érezte és írta, hanem versrendszerbe kényszerítette a benne zajló magánvilágot is. Az újságírás szinte minden műfaját művelte, írásainak 84
