Zágorec-Csuka Judit: A szlovéniai magyar könyvkiadás-, sajtó- és könyvtártörténet 1945-től 2004-ig (Lendva, 2006)
I. Az írott szó gazdagsága, a szlovéniai magyar könyvkiadás 1945-től 2004-ig - I. 3. Az anyaország és az összmagyar szervezetek szerepe a könyvkiadásban
AZ ANYAORSZÁG ÉS AZ ÖSSZMAGYAR SZERVEZETEK SZEREPE A KÖNYVKIADÁSBAN évben is létrejöttek, kisebbségi léthelyzetből, szempontból értékelve mindenképpen. Elsősorban azokat a műveket helyeznénk előtérbe, amelyek fontos kutatók, történészek [dr. Göncz László és dr. Kovács Attila), irodalomtörténészek (dr. Bence Lajos). nyelvészek (dr. Varga Józsej) doktori disszertációinak könyv formában megjelent változatai. I. 3.1. Magyar-szlovén-anyaországi kapcsolatok Egymás megbecsülésének szellemében alakulnak a magyarszlovén kapcsolatok is. Itt a múlton sincsen semmi árnyék; az emlékezet sem őriz semmilyen vitát a két nép között. A magyar-szlovén kapcsolatokban Pável Ágoston apostoli alakja a jellemző, „a két nép hűséges fia" - Illyés Gyuláé ez a kép -, aki megteremtette a magyar-szlovén művelődési kapcsolatok alapját, aki a szlovén irodalom teljes bemutatására törekedett, aki - többek között - Weöres Sándor tanára is volt. S akinek Cankar-fordításáról azt írhatta a kritika: „olyan könyv, mintha magyarul írták volna." 26 Jelezve, hirdetve, hogy a két nép kölcsönösen becsüli egymás irodalmát is; jó szándékkal, következetesen építi mindkét oldalról az összekötő hidakat - mondta bevezetőjében Dr. Czine Mihály irodalomtörténész 1991. április 5-én Budapesten, a szlovéniai magyarság helyzetéről rendezett kerekasztal-beszélgetésen és az azt követően a Gellért szállóban megrendezett irodalmi esten. Pável Ágoston régi szavaival élve: "Szentül meg vagyok győződve, hogy a szellemi kapcsolatokból kivirágzó kölcsönös megismerés és megértés javára lesz mindkét nemzetnek és kultúrának. ” Ennek jegyében indultak meg a magyar-szlovén és a magyaroroszági kapcsolatok háromszögében az új szellemi konstellációk a szlovéniai magyar, a többségi szlovén és az anyaországi magyarság között A szlovéniai magyarságnak a budapesti bemutatkozása „sorsesemény” volt, hiszen elkezdett végre integrálódni saját anyaországi kultúrájához, irodalmához, nemcsak elméletben, hanem a gyakorlati utakon is. A magyar kormányzat - összefüggésben a társadalomban lezajló demokratizálási folyamatokkal és az emberi jogok kérdéskörének a nemzetközi poliükai életben lezajlott előtérbe kerülésével - az 1980-as évtized derekától folytatott gyakorlati tevékenységében is aktív kisebbségvédelmet vállalt.27 A kilencvenes években már a reális folyamatokban feltáró, probléma- és megoldásközpontú, az önazonosságot értékként tételező politika bon-26 Dr. Czine Mihály: A szlovéniai magyarság budapesti köszöntése. In: Muratáj, 1991., 28 -29. p. 27 Székely András Bertalan: Az új magyar kisebbségpolitika, különös tekintettel a szlovéniai magyarságra. In: Muratáj, 1991., 29. p. 56
