Zágorec-Csuka Judit: A szlovéniai magyar könyvkiadás-, sajtó- és könyvtártörténet 1945-től 2004-ig (Lendva, 2006)
I. Az írott szó gazdagsága, a szlovéniai magyar könyvkiadás 1945-től 2004-ig - I. 6. A szlovéniai magyar irodalom, tudománytörténet képviselőinek könyvei és tanulmányai
A SZLOVÉNIAI MAGYAR IRODALOM, TUDOMÁNYTÖRTÉNET KÉPVISELŐINEK KÖNYVEI ÉS TANULMÁNYAI 1987-ben jelent meg a következő kötete Húzd rá, cigány! címmel. A kritikusok ezt a kötetet sem méltányolták, „a beteg író szomorú ráadásának” tekintették. Szórni Pál korai tragikus halála miatt az életmű nem teljesedhetett ki. A muravidéki magyar irodalom a szlovéniai magyar regény úttörő vállalkozóját veszítette el Szórni Pál halálával. A Tavaszvárás antológiában megjelent életrajzi vallomásában így nyilatkozott az író: „Nemrég olvastam az egyik dolgozatban: nem vagyok muravidéki, de annyira megszerettem e tájat, hogy könny nélkül nem tudnék búcsúzni...Többször elolvastam e mondatot. Önkéntelenül egy gondolat tolódott hozzá: mi, kik itt születtünk, s itt élünk, nekünk nem elég csak »így« szeretni szülőföldünket. Tenni is kell érte! Egzisztenciánk ne csak abban nyilvánuljon meg, hogy a korral továbbsodródunk!” Tizenegy évvel a szerző halála után napvilágot látott negyedik önálló kötete így kezdődött (2001) címmel, amelyet a kritika a negyvenes évek „parasztmozaikjának” tekint. A mű rövid elbeszélések lánca, egyenes vonalú történetmondás. Az elbeszélő egy kisfiú, maga a szerző, aki saját élményeiről, az aratástól a gyermekjátékokig, a disznóvágástól a Tito-idézetet hangoztató új tanító néniig számol be, igen egyszerű módon. A kötetben hitelesen rajzolódik ki a muravidéki magyar és szlovén parasztélet körképe, benne van a gyermekélet romantikája, felcsillannak a magyar folklór elemei. Annak ellenére, hogy az így kezdődött színvonala nem mérhető a nagy népi írók, mint például Veres Péter, Tamási Áron falusi életet bemutató munkáihoz, Szórni Pál műve hitelesen tudósít, elénk tárja a második világháború utáni muravidéki parasztéletet, jelezve a társadalmi változások hatását, beleszólását a közösség életébe. Alkotásaiból sajátos melegség, emberszeretet és jobb világot idéző hit sugárzik. Dr. Bence Lajos45 irodalomtörténész a következőket írta Szórni Pál életművéről: „Most, amikor az életmű már befejezettnek tekinthető, annak feldolgozására, elhelyezésére, egyre izmosodó irodalmunkon belüli helyének a kijelölésére is időt kell szakítanunk. Mert érdemes ez az életmű arra, hogy leporoljuk, megóvjuk a méltánytalan feledéstől. Ez az utódok feladata.” Szórni Pál a Tavaszvárás antológia társszerzője és a muravidéki magyar irodalom szervezőinek egyike volt. Talán a pedagóguspályán tett a legtöbbet, hiszen mindig összhangot talált az irodalomtanítás, az alkotás és a nevelés között. Novellaírói és regényírói pályája sokszínű mozaikkövekből áll össze. Ebben a mozaikban jelen van egyfajta korrajz, az 1940-es évek muravidéki magyar, s nem kizárólag magyar paraszti világának a körképe. A letűnt, de ellentmondásoktól terhes világ „mögöttes” történeteiből egy valódi világ bontakozik ki meglepő élességgel. Ez ragyog ki Szórni életművéből, ez adja írói törekvésének a lényegét. Általa talán a muravidéki 45 Dr.Bence Lajos: Szórni Pál emlékezete. In: Népújság, 2001. április 5., 18. p. 126
