Zágorec-Csuka Judit: A szlovéniai magyar könyvkiadás-, sajtó- és könyvtártörténet 1945-től 2004-ig (Lendva, 2006)
I. Az írott szó gazdagsága, a szlovéniai magyar könyvkiadás 1945-től 2004-ig - I. 6. A szlovéniai magyar irodalom, tudománytörténet képviselőinek könyvei és tanulmányai
A SZLOVÉNIAI MAGYAR IRODALOM, TUDOMÁNYTÖRTÉNET KÉPVISELŐINEK KÖNYVEI ÉS TANULMÁNYAI páratlan értékű művelődéstörténeti csemege. Többezer éves múltra visszatekintő asztrálmítoszi apparátust közvetlenül »rápróbálni« mai keletű műalkotásokra - ez akkoriban nyilván nagy merészségnek tűnt. Mi ott és akkor Plcassóig és Chagallig jutottunk el a múltból mába tartó úton, s részletesen feldolgozott példa természetesen már akkor is Csontváry volt.” Hagymás István elemzése példaszerűen alapos, figyelmét a legapróbb részletek sem kerülik el. A történet főhőse Casanova, naphérosz, aki testi-lelki fejlettségétől függően vándorol földi-égi útjain, hol anyját, hol önmagát, hol futó kalandot, hol szerelmet, hol testi gyönyört, hol szellemi bukfenceket, hol halált, hol újjászületést keresvén segítőtársában, a Holdban, aki mindig ugyanaz és mindig más. Megjárja a mindenkori és mindenhoni valóság létrétegeit: az anyaméhet, a poklot, a mennyországot, a Tejutat. 2002-ben jelent meg az Utazások Fellinivel: a Zenekari próbára, A nők városába és a satyriconi világba - filmelemzések. A kötetet a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület adta ki Pilisvörösváron. A mű hasonló a Casanova napja című könyvében alkalmazott módszerekhez: Hagymás István ebben a könyvében is Fellini „magánmitológáját” egyezteti lépésről lépésre a „nagy mitológiával ”, miközben az általa használt asztrálmítoszi keretrendszer (amely népmesékben, mítoszokban is megtalálható) mindhárom film esetében segítségére van, olyannyira, hogy a „kritikusabb” részeknél ez a keret az irányadó, pontosabban ez mutatja meg, hogy hol és mit érdekes keresni. A szerző a mű előszavában a következőket írja: „Legalább 20-30 évet késett ez az írás, hiszen Fellini a Satyricont 1969-ben, a Zenekari próbát tíz évvel később, 79-ben, míg A nők városát rá egy évre, 1980-ban rendezte, stílszerű tehát az lett volna, ha a megfelelő helyen és időben reagálok a filmalkotásokra, hasonlóan a filmkritikusokhoz, filmesztétákhoz, a filmszakmában jártas művészeti írókhoz.” Csakúgy, mint Casanova napja című írása, ez a mű is hosszú vajúdás után született meg, miután újra és újra végignézett a videokazettára rögzített filmalkotásokat, és azt követően az ott megfejtett üzeneteket, képkódokat be kellett helyeznie a abba az új közegbe, vagyis Fellini magánmitológiáját egyeztetnie kellett a „nagy mitológiával”, a mester zseniális archaikus képalkotó logikájával. A szerző félelmét fejtette ki a mű bevezetőjében, hogy kihalófélben van az a művésztípus, amit Fellini képvisel, csakúgy, mint az a fajta archetípusokra épülő, a mítoszok és a szerves élet alaprítusait magától értetődően a műalkotásokba integráló szemlélet, amelyet csak keveseknek sikerült megvalósítaniuk. Hagymás István41 a mű előszavát a következő gondolatokkal zárja: „Sokféle arcot és álarcot ölthet a szépség és az igazság, 41 Hagymás István: Utazások Fellinivel, a Zenekari próbára, A nők városában és a Satyricon világába. Filmelemzések. Előszó. Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület, Pilisvörösvár, 2002. 3-5. p. 110
