Göncz László: Felszabadulás vagy megszállás? A Mura mente 1941 - 1945 (Lendva, 2006)

II. Az események kronológiája - II. 6. A "vend-magyar" elmélet

Hartner-féle vend-magyar ideológia lényege abban rejlett, hogy a VMKE elnöke erőteljesen törekedett a szláv származású lakosság magyarosítására, és ezért alkalmazta a „vend-magyar” megnevezést, valamint rendszeresen hangoztatta, hogy az említett közösség nem nemzeti kisebbség és nem is akar azzá lenni. Az állítás természetesen nem felelt meg a valóságnak. Hartner ilyen jellegű ténykedésének súlyos következményei lettek olyan tekintetben is, hogy a szlovén származású lakosság az 1940-es években még jelentős mértékben kötődött a magyar értékrendszerhez és Magyarországhoz, azonban az említett nyomásgyakorlás - egyéb okok mellett - kiváltotta benne a szinte máig követhető ellenszenvet és kételyt a magyarsággal szemben.

Hartner elméletére és cselekvési programjára - egyebek mellett - következtetni lehet a Vendvidéki Magyar Közművelődési Egyesület 1941 májusában tartott közgyűlésén elhangzott felszólalásából. A Muraszombati járás többségi lakosságáról akkor úgy nyilatkozott, hogy „a vend csak vendül beszél, de lélekben, erkölcsben, gondolkozásmódban és testben magyar, az volt mindig és az is akar maradni örökké”. Már a bevezető gondolataiban utalt az említett egyesület egyik fő céljára, aminek lényegét a magyar nyelv terjesztésében jelölte meg, mert szerinte a szlovén lakosság meg akart tanulni magyarul.

Az ún. vend kérdés megértése céljából fontos ismételten megállni Kováts István esperesnek a muraszombati visszacsatolási ünnepségen a vend nyelvvel kapcsolatosan kifejtett, részben tanulságos, másrészt azonban ugyancsak téves, az örömmámor hangulatában kifejtett gondolatainál. Szerinte a felszabadulás alatt nem csak az idegen karhatalomtól való szabadulást kellett érteni, hanem legalább annyira a „halálra ítélt vend nyelv felszabadítását” is. Ennek magyarázataként elmondta, hogy a szlovén ajkú lakosság (ő következetesen vendeket említ) ezer évig élt a magyar hazában, és nyelvüket senki nem veszélyeztette, míg a jugoszláv éra 22 évében a vend nyelv szerinte teljes elsorvasztásra volt ítélve. Hangsúlyozta, hogy „az ifjú generációba olyan szellemet oltottak, hogy a vend nyelv a legutálatosabb nyelv a világon. Ki kell nevetni, ki kell gúnyolni azt, aki a ronda nyelvet ajkára veszi.” Az elmondottak mögött az rejtőzik, hogy a két világháború közötti, főleg az egykori örökös tartományokból érkező szlovén hivatalnokréteg egyértelműen elvetette a Mura mentén több évszázad során meghonosodott nyelvjárást, amiből komoly ellentét keletkezett az ún. őshonos muravidéki szlovének és az újonnan betelepültek között. Kovátsnak az a gondolata, amellyel arra utalt, hogy a Mura menti szlovénségnek is a magyar nyelv legyen a tanítási nyelve, jelentős mértékben hasonló példa követését idézte elő, mint amivel éppen ő a délszláv állam nyelvpolitikáját vádolta.

49