Göncz László: Felszabadulás vagy megszállás? A Mura mente 1941 - 1945 (Lendva, 2006)

III. Néhány terület fontosabb eseményeinek bemutatása - III. 4. A nemzeti-nyelvi ellentétek konkrét példája

vén nyelv mellett foglalt állást. Ez jellemző volt több, nálánál fiatalabb papra is. Camplin Ivan egy interjúban ugyancsak hasonlóan foglalt állást, amit azzal magyarázott, hogy az irodalmi szlovén nyelv melletti elkötelezettséggel is bizonyítani kívánta a vidék, illetve az itt élő szlovén származású közösség szlovén kötődését.

A II. világháború alatt a vend-szlovén vitának drámai eseményeire került sor. Anélkül, hogy jelen írásunkban mélyebben elemeznénk ezt a kérdést, megállapíthatjuk, hogy a magyar hatóságok, főleg a Vendvidéki Magyar Közművelődési Egyesület vezetőségének ösztönzésére, a muravidéki szláv lakosságra erős nyomást gyakoroltak, hogy meggyőzzék őket arról, hogy ők valójában nem szlovénok, hanem ún. vendmagyarok. Olyan közösségnek minősítették őket, amely erősen kötődik a magyar történelmi értékekhez és a magyar hazához - ami az adott korszakban jelentős mértékben igaz is volt -, és a szlovéntól eltérő, ahhoz nem kötődő nyelvet beszél, magát viszont nem tekinti nemzetiségnek. Az említett állítások természetesen a politikai propaganda és manipuláció törekvéseit tükrözik, ami nyilván rosszul hatott a szlovén értelmiségre (főleg annak arra a részére, akiket már a délszláv államban képeztek ki), azonban a háború után az itt élő magyar közösségnek sem vált a hasznára. AII. világháború utáni jugoszláv hatalom ugyanis az egész magyar közösséget illetően igencsak elmarasztaló magatartást tanúsított, amit nem kis mértékben éppen a korábban erőltetett „vend” hovatartozással kapcsolatos lépések megtorlásául szánt.

Visszatérve a turniščei hősi emléktáblákhoz, szükséges ismertetni, hogy a fent idézett levéllel együtt Jerič egy kísérőlevelet (magyarázatot) is küldött a püspökség titkárának. A levélben leírta, hogy 1943 tavaszán (visszaemlékezéseiben tévesen az 1944-es évet közli) nála járt dr. Némethy ügyvéd, és követelte a táblák eltávolítását. Amikor ő az egyházi hatóságok engedélyére hivatkozott, akkor Némethy megjegyezte, hogy azt meg fogja kapni, amennyiben viszont nem úgy történne, akkor a szlovén (vend) lakosság kiirtásával fenyegetőzött. A püspöki titkárnak írt levélben még a következő olvasható: „A nép a sok beszolgáltatás miatt úgyis nagyon fel van háborodva. Azt hiszem, hogy nem szolgál a magyar ügynek, ha még ilyen kelletlen dolgokkal nyugtalanítják. Igaza van annak az úrnak, aki még az elszakítás előtt itt 25 éven keresztül működött és aki az alispán úrnak a következőt mondta: A jugoszlávok 20 éven keresztül nem tudták ezt a népet annyira elidegeníteni Magyarországtól, mint a mostani közigazgatási közegek.” Jerič, közlése szerint, ezt dr. Köves ügyvédtől hallotta, aki a magyar hatalmi szervekre vonatkozó kritikájában állítólag az emléktáblák szövegének megmásításán leginkább fáradozó Fehér József jegyzőre gondolt elsősorban.416 Bárki is mondta az említett állítást, és bárkire volt az vo236