Göncz László: Felszabadulás vagy megszállás? A Mura mente 1941 - 1945 (Lendva, 2006)
III. Néhány terület fontosabb eseményeinek bemutatása - III. 3. Vallási élet
A jelentéssel kapcsolatosan a szombathelyi Egyházmegyei Hivatal kikérte a muraszombati kerületi Esperesi Hivatal, személy szerint Harangozó Ferenc esperes véleményét, aki - tekintettel a körülményekre, a nemegyszer túlkapásokkal jogosan vádolható magyar hatósági szervektől eltérően - higgadtan és megfontoltan, a helyzet rendezése érdekében összegezte nézeteit (a levelet 1944. január 11-én írta Csendlakon). Hangsúlyozta, hogy az adott helyzetben - politikai megfontolásból - bele kell nyugodni a szlovén származású papok magatartásába, tehát abba, hogy ők érzelmileg nem kötődtek a magyar értékekhez. Amit véleménye szerint el lehetett várni tőlük, az a magyar állam iránti lojalitás. Ha ezen a téren vétetnek - írta Harangozó -, akkor ezt rájuk kell bizonyítani. Ami a szlovén egyházi énekek kérdését illeti, Harangozó esperes meggyőződésből állította, hogy az ügyet a háború befejezése előtt, de mindenekelőtt a muravidéki kántorkérdés rendezésének hiányában nem tudják megnyugtató módon megoldani. Megállapítását a következőkkel támasztotta alá: „A 20 éves szlovén templomi éneket, ha nem akarjuk azt, hogy a templom ének nélkül maradjon, egyszerre, alkalmas magyar kántorok segítsége nélkül megszüntetni nem tudjuk. Ezeket a nehézségeket a saját plébániámon tapasztalom, noha a vend népének szívügyem és érdekében mindent megpróbálok. A mártonhelyi esetből is csak az tűnik ki szerintem, hogy az egyházi ének mennyire a kántor függvénye. Nem hiszem, hogy Mártonhelyen most a plébános utasítására énekelnének szlovénul.” Nyilvánvaló, hogy az egyházi hatóságok olyan szándékkal próbálták meg a tájszólást, azaz a vend nyelvet előtérbe helyezni az egyházi éneklés terén, hogy azzal valamennyire bizonyítsák a Mura mentén élő szlovén közösség és a Stájerországban élő szlovénok közötti különbözőséget. Feltehetően nem azzal a céllal, hogy a ténylegesen létező muravidéki szlovén (vend) nyelvjárás kontinuitását biztosítsák. Az Egyházmegyei Hivatal a közösség számára új „vend ima- és énekeskönyvet” ígért. Ezzel kapcsolatosan Harangozó Ferenc esperes az adott helyzetben azt tartotta indokoltnak, hogy az elemi iskolai oktatásban nagyobb hangsúlyt kell helyezni a „lelkiismeretes magyar és vend énekoktatásra”, amire az illetékes tanügyi hatóságoknak komolyabb figyelmet kellene fordítani. Harangozó esperes a dolányi plébános tervezett eltávolítása ügyében is türelemgyakorlásra intette az Egyházmegyei Hivatalt (akit egyébként inkább rendetlen és meggondolatlan, mint politikailag veszélyes embernek tartott), mert ilyen lépésekkel inkább csak ártani lehetne az ügynek, azaz amint ő fogalmaz, a „vendvidéknek”.397 397) Szombathelyi Püspöki Levéltár, Acla cancellarie 6/944 223
