Göncz László: Felszabadulás vagy megszállás? A Mura mente 1941 - 1945 (Lendva, 2006)
III. Néhány terület fontosabb eseményeinek bemutatása - III. 3. Vallási élet
A muravidéki látogatás után a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1941. június 22-i levelére is egyben válaszolva (amelyben nyolc római katolikus, a „jugoszláv háború” kitörésekor stájerországi területeken tevékenykedő, majd ott német fogságba eső káplán muravidéki elhelyezését kérték) a szombathelyi püspök terjedelmes levelet írt Hóman Bálint miniszternek. A levélben közölte, hogy a Magyarországhoz visszacsatolt területen született és német megszállás alatt levő szlovén vidéken működő papok esetében annyiban megoldódott a helyzet, hogy a kezdeti bizonytalanságok után a német hatóságok akadály nélkül átengedték őket a határon. Grősz püspök jelentette, hogy a levél írásakor már a Muravidéken voltak a miniszteri levélben említett Gábor Alajos, Škafar Ivan, Rainer János és Gyurán József, valamint további, muravidéki káplánok is, név szerint Nemec Mátyás, Gombóc Ferenc, Keréc Vilmos, Zver István, Kolenko Ivan, Varga Lajos és Kolenc Ferenc. A püspök azt is hozzátette, hogy a még kint levőknek is módjukban áll „hazajönni”. Azokat a papokat, akik a szombathelyi püspökségnél jelentkeztek, Grősz püspök ideiglenesen alkalmazni kívánta, amennyiben hajlandóak voltak a magyar viszonyokhoz alkalmazkodni, és a magyar nyelvet annyira megtanulni, hogy a hívek megértsék őket. Azonban álláspontjához azt is hozzátette, hogy a végleges átvételükkel nem nagyon siet, mert a vidék papságáról nem volt a püspökségnek kedvező véleménye. A néhány nappal korábban Alsólendván és Muraszombatban végzett „vizit” után az volt a püspök véleménye, hogy a Szombathelyen nevelkedett idősebb papok, akik akkor már nem sokan voltak, „boldogan tértek vissza a régi hazába”. A nagy többség azonban a délszláv érában végezte iskoláit, és - Grősz véleménye szerint - teljesen szlovén neveltetést kapott. Velük kapcsolatosan megjegyezte, hogy „momentán szívesen vannak Magyarországon, mert ismerik társaik sorsát a német megszállás alatt lévő területen, de lelkületűk - kevés kivétellel - teljesen idegen, annyira, hogy anyanyelvűket is megtagadják és csak a szlovén nyelvről akarnak tudni.” A püspök az említett papok anyanyelvének a Mura menti szlovén (vend) nyelvjárást tekintette. A nyelvi kérdéssel kapcsolatosan - Grősz véleményéről bővebben már korábban, a Vendkérdés című fejezetben írtunk - a püspök nem kívánt döntést hozni, ezért arra ösztönözte Hóman Bálint minisztert, hogy sürgősen célszerű lenne megállapítani, hogy az iskolákban milyen „kisebbségi” nyelvet használjanak, mert ez megkönnyítené az egyház helyzetét is az akkoriban nagy vitákat kiváltó templomi nyelvhasználat megválasztása szempontjából. Grősz püspök említett levelében arra is utalt, hogy az egyházmegye területén alkalmazott papoktól hűséget követel a magyar állameszméhez, továbbá békés együttműködést 208
