Göncz László: Felszabadulás vagy megszállás? A Mura mente 1941 - 1945 (Lendva, 2006)

III. Néhány terület fontosabb eseményeinek bemutatása - III. 2. 2. Az oktatás helyzete a polgári közigazgatás időszakában

nek tekinthető muraszombati szervezeti egység megszüntetését vonta maga után.

Első ízben avattak 1943. október 24-én aranykalászos gazdákat a Muravidéken. A cím a battyánfalvi (rakicsáni) téli gazdasági iskola második évet befejező növendékeit illette meg.357

A háborús időszakra, pontosabban a harci események közelebb kerülésére való tekintettel a muraszombati középiskolákban is csak 1943. november 1-jével kezdődött meg a tanítás. A tanévnyitókon a háború „létjogosultságát” bizonygatták a szónokok, valamint a hősi halottak emlékét idézték fel.358 A Mura menti pedagógustársadalmat ugyanakkor jelentős veszteség érte, mert két, a közösségi és politikai életben aktívan részt vevő szakembert, Antauer Jenő tanügyi előadót a szombathelyi, Csizsek Gusztáv tanügyi előadót pedig a zalaegerszegi tanfelügyelőséghez helyezték át.

Vas vármegye közigazgatási bizottságának 1943. november 10-i ülésén Rhosóczy Rezső tanfelügyelő beszámolt a Muraszombati járás, valamint a Muravidék közoktatási helyzetéről. A beszámoló számos fontos információt tartalmazott, ezért annak jelentős részét közöljük azzal a céllal, hogy az oktatás helyzetéről a II. világháború alatt minél pontosabb képet kapjunk. Arra a kérdésre, hogy a jugoszláv érában miért nem voltak jelentősebb iskolaépítések a vidéken, Rhosóczy olyan magyarázatot adott, hogy „új iskolák építéséről a jugoszlávok igen mérsékelten gondoskodtak, s egyik politikai tényezőjük ki is jelentette, hogy ezen a vidéken - miután annak hovatartozása még vitás lehet - nagyobb állami befektetetésre ne számítsanak”. Azt is hangsúlyozta, hogy a jugoszlávok az iskolaépítést és fejlesztést községi feladatnak tekintették, ezért a két világháború között épített iskolák létrehozásáért az érdekelt községeket dicsérte meg. A magyar nyelvű oktatás bevezetésével, illetve annak kérdésével kapcsolatosan 1941 után Rhosóczy a következőket ismertette: „Még a katonai közigazgatás alatt a szülőknek írásban kellett nyilatkozni, hogy tanköteles gyermeküket milyen nyelven kívánják oktattatni. A lakosság majdnem 100 százalékban a magyar nyelvű oktatás mellett nyilatkozott. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a nyilatkozatok alapján az összes népiskolát magyar tannyelvűnek jelentette ki, de kötelezőleg elrendelte, hogy azokban a népiskolákban, ahol 20- nál több nem magyar anyanyelvű tanköteles van, ott ezeket heti 6 órában anyanyelvi oktatásban részesíteni kell. A kötelező anyanyelvi rendelkezést a lakosság nagy többsége sérelmesnek találta, s ezért a Vendvidéki Magyar Közművelődési Egyesü357) MéV, 1943. október 29-én, XXXVII. évf., 44. szám, 1. p.

358) MéV, 1943. november 5-én, XXXVII. évf., 45. szám, 2-3. p.

200