Göncz László: Felszabadulás vagy megszállás? A Mura mente 1941 - 1945 (Lendva, 2006)
II. Az események kronológiája - II. 1. Előzmények és a német katonai megszállás
II. Az események kronológiája II. l. Előzmények és a német katonai megszállás A történelmi Vas és Zala vármegyéknek az a része, amely az I. világháború után az újonnan létrejött délszláv állam szlovén régiójához, a ma önálló Szlovén Köztársaság területéhez került - az egykori Alsólendvai járás jelentős része, a Muraszombati járás három település híján teljes egészében és a Szentgotthárdi járás déli részén található néhány falu alig rendelkezett olyan adottságokkal, amelyek lehetővé tették volna a vidék zökkenőmentes betagolódását az új délszláv államba.1 A tájegység 1919-1920 előtt mintegy ezer esztendőn át a Magyar Királyság szerves részét alkotta, ami meghatározó volt a lakosság mentalitása, a vidék gazdasági, kulturális és infrastrukturális kötődése, jellege szempontjából. Azt csak jelképesen szokták megjegyezni, hogy az ún. Muravidéket, illetve annak déli részeit 1922- ig még híd sem kötötte össze a Mura folyó jobb oldalán élő stájerországi szlovén közösséggel. Kapcsolatok azonban a stájervidéki részekkel természetesen voltak, ami gazdasági és kulturális szempontból egyaránt megállapítható. 1) A délszláv állam szlovén régiójához csatolt terület kb. 910 négyzetkilométer volt, ahol az 1921-es népszámlálás szerint 92.295 lakost tartottak számon. A közvetlen határmenti sávban található 28-30 település lakossága szinte teljes egészében magyar volt, azonban a szlovénok lakta falvakban is akkor még a lakosság néhány százaléka magyarnak vallotta magát. A két városka közül akkoriban Alsólendva mintegy 90%-ban, Muraszombat viszont 30-35%-ban volt magyar. A Muravidék lakosságának - a délszláv állam népszámlálása szerint - 1921-ben 15,2%-a (14.065 fő) volt magyar nemzetiségű, azonban a korabeli adatok megbízhatósága objektíve megkérdőjelezhető. Azonos területen ugyanis az 1910-es magyarországi népszámlálás szerint a 90.513 főből 20.738 vallotta magát magyarnak (a tájegység lakosságának 22,9°/o-a). Forrás: Az 1910-es magyar és az 1921-es délszláv népszámlálási adatok. 9
