Zágorec-Csuka Judit: Gábor Zoltán festőművész portréja (Lendva, 2002)

Részletek Gábor Zoltán prózai műveiből

A madár című versét 1943-ban írta. Sokat beszélgettünk Harsányi Zsolt Madaráról, ami egy vers-humoreszkszerű költemény. Lajcsi barátomat nagyon bosszantotta, hogy érzelgős selyemcukorverssel illettem e legfrissebb alkotását. Lankadatlanul, de mérgesen is bizonygatta, hogy valóban volt egy hajnali madárlátogatója. Tehát amint már említettem, minden versének a tartalma a valóságból fakadt. Goromba valóság az is, amikor a Keserű vallomásban azt írja: „Hideg vackomban...”, mert még 1944-ben Vlaj egy kicsi, dohos, szobának nevezett rozoga kamrában élt. És az is keserű igazságon alapul, amikor a „Sorstragédiájában” feljajdul:

Már mint kisgyermek gondoskodtam, Hogy legyen mit a tejbe tennem,

S most, a szép férfikor delén Itt állok, és nincs mit ennem.

(részlet)

(Elmondom, Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége, Zágráb, 1995)

137