Štampah, Miha: Hétköznapi hősök. Nyomot hagyni a világban (Lendva, 2019)

Hagymás István

Ezekből a mozizásokból vicces történetek is születtek: „Persze a szüléink is néztek néha ilyen filmeket, mi mondtuk, hogy megyünk az egyik moziba, (mert két mozi volt akkoriban Zentán, a Tisza Mozi és az Október 8. - az utóbbit azért nevezték annak, mert akkor »szabadította fel« az orosz és a partizán hadsereg Zentát) amiben cowboyos filmet adtak, közben pedig az erotikus filmre mentünk. Aztán voltak olyan félreértések, hogy a szülők észrevették bennünket, mi meg nem vettük észre, hogy a szülők ott vannak. Akkor otthon kérdezték, hogy hol voltunk, és hát mondtuk, hogy a moziban voltunk cowboyfilmen, és végighazudtuk, hogy mi történt a filmben, aztán a szülők megmondták, hogy láttak bennünket. Ebből nagy leégések voltak. Vidám volt ez az egész..."

„Aztán nagy verekedések is voltak. Igazi harcok, ahol nagy bandákba szövődtünk. Az utca egyik végéből való gyerekek összecsaptak az utca másik végéből valókkal. Ilyenkor fegyvereket is készítettünk magunknak: kardokat, buzogányokat, íjakat, nyilakat, gumipuskákat. Ez nem vérre menő volt, hanem inkább harc egy területért, egy fáért vagy valamiért, ami a közelben volt. ... Amikor téli vagy nyári szünet volt, szinte az egész időt kint töltöttük a szabadban, és én ezt nagyon élveztem. Röviden nagyon jó gyermekkorom volt."

A különböző családi összejöveteleken, mint például a disznóvágás, nagyon jó emberismeretre tett szert. Szerette megfigyelni az embereket. Ott volt a nagybácsi, nagynéni, mama, papa, gyerekek, szülők. Minden generáció képviseltette magát, a legkülönbözőbb karakterek. Néha roszszallóan szóvá tették a felnőttek, hogy nem beszél, vagy nem köszön. Ő amolyan „megfigyelő álláspontú gyerek volt" - magyarázta el nekünk.

„A gondtalan gyermekkor után már a kamasz évek köszöntöttek be, ami nagyon jó volt" - emlékezik vissza Hagymás úr - hogy az osztályfőnökeik megengedték nekik az iskola vége felé, hogy rendezzenek amolyan teadélutánokat. Valaki verset mondott, vagy felolvasott... Ő viszont az általános iskola vége felé egy barátjával alapított zenekart, vagyis egy „bandát", amelyben ő volt a zongorista és a dalszövegíró, a barátja pedig az énekes és a gitáros. „Politikai tematikájú dalokat írtunk, amolyan »protest songokat«. Megérintett minket a beat-korszak, meg jött a hosszú haj, meg a virágok... Ez pont a vietnámi háború idejében volt. A zenész fiúkért pedig odavoltak a lányok. Akkoriban a zenét bakelit lemezeken hallgattuk. A tánc nagyon fontos része volt az ismerkedésnek. Meg lehetett figyelni, ki hogy táncol, a formákat... Mindig volt egy gyors rész és egy lassú rész. A gyors részt mindenki a maga stílusában járta, a lassú résznél pedig kicsit közelebb lehetett kerülni a lányokhoz. Kialakultak a szimpátiák, lehetett érezni, ki szeret velünk táncolni, ki nem, melyik lánynak milyen illata volt, megvoltak az első testi kontaktusok, van-e kémia vagy nincs. S ez féltékenységeket is szült. Sokszor barátságok szakadtak meg, aztán ki is békültünk..." A feleségét is az általános iskola idején ismerte meg, mégpedig egy szilveszteri bulin 1969-ben. „Egy táncmulatság alkalmával ismerkedtünk meg. Négy fiút és négy lányt hívtak meg. Én nem tudtam, hogy a lányok megbeszélték-e, hogy ki kinek van leosztva, azt se tudtuk, hogy most kihez is álljunk, meg minden, és akkor valahogy kialakult, hogy ki kivel, hogy, hányszor, miért, és akkor én felkértem a csajt, persze borzasztóan tetszett. Voltak miniruhák, dzsörzék, mi meg kölnivel illatosítottunk."

„Akkoriban nem volt elfogadott, illetve nem volt »tanácsos« a hosszú haj, sőt az iskolában néhányan tiltották is azt. Viszont minden együttes tagjának hosszú haja volt, ahogy a nagyvilágban is. A történelemtanár volt a legkritikusabb, az óra elején felállt, körülnézett, és kifürkészte azokat, akiknek szerinte túl hosszú hajuk volt. Őket elküldte a borbélyhoz nyiratkozni, csak úgy, óra közben. Viszont a csajoknak pont a hosszú haj tetszett, sőt kikötötték, hogy kopaszon ne jöjjenek semmiféle buliba. Ezért a borbély helyett elmentek valakihez, és ott a hajukat valamilyen kenceficékkel kezelték. Lelapították, hogy úgy tűnjön mintha levágatták volna, illetve olyan illatuk legyen, mintha borbélynál lettek volna. Buli előtt pedig épp a fordítottját próbálták elérni, vagyis, minél nagyobb és dúsabb hajat kellett kreálni az improvizált fodrászszalonban. Volt az a gyereksampon: »Dan za dan«, ami nem készítette ki a bőrt, így naponta lehetett használni. Ezzel megmostuk, és próbáltuk minél jobban feltupírozni, mint a Beatlesek." Tehát a csajok se dobták ki őket, és a tanároknak is eleget tettek.-39-