Štampah, Miha: Hétköznapi hősök. Nyomot hagyni a világban (Lendva, 2019)

Császár Ilonka

Ahogy már elhangzott, Ilonka néni hagyományőrzési tevékenységei miatt játszik fontos szerepet a muravidéki kulturális közéletében. Ám az, amit ma őrzünk, régen mindennapi volt. Mivel egy egyszerű parasztcsaládban nőtt föl, az asztalra zömében gánica (más néven puliszka vagy polenta), füstölt húsos/csontos káposzta, „borsu" (bab), répa, kása, krumpli kerültek - péntekenként húsmentes nap volt, babot ettek, ünnepekkor pedig akár csirkét is lehetett találni az étlapon. Számunkra érdekes volt az úgynevezett „kuglihupp" (kuglóf) nevű étel, amelynek elkészítéséhez Ilonka néni édesanyja nagyon jól értett, de a hagyományos rétes sem maradt ki az ételek sorából. A keze közül kikerülő finomságok közé tartozik többek közt a fumu, vagyis a „babakalács", amelyet régebben esküvőkre készítettek. így emlékezik Ilonka néni: „Valamikor kétnapos lakodalom volt - vasárnap, aztán hétfőn még szokás volt visszamenni ebédre. A zenészek végigzenélték a két napot, de hétfőn délután már nem nagyon bírtak muzsikálni. Olyankor összebeszéltek mindenféle humoros történetet. Az egyik zenész egy régi alsószoknyával papnak öltözött, és prédikált. S mondá ez a pap, hogy »Malacos Miska, házastársul vette Göbe Máriát, hirdettetik harmadszor« - mert ugye, valamikor a pap prédikálta ki azt, hogy ki esküdött." Itt jön képbe a fumu: „Megcsinálták a babakalácsot, mondván már a gyerek is megszületett, és vitték keresztelni, a keresztelőkkel ment a bábaasszony is. És mivel olyannyira be voltak rúgva, elfelejtették, hogy lányt hoztak-e vagy férfigyereket. A »papnak« aztán azt mondták, hogy gyereket hoztak, de nem tudják, micsoda. Az pedig erre, hogy ha nem tudják a nevét/nemét, akkor meg kell metszeni! Ezután egy seprűt vízbe mártva mindenkit megszentelt. Ezért nevezték a fumut babakalácsnak." Ilonka néni huncut kuncogással mesélt a régi szép időkről...

A vasárnapok egyfajta megszokott rutin szerint folytak: biciklivel mentek misére, otthon családi ebéd, majd a lányok, beleértve Ilonka nénit is, lementek a Mura partjára. Barátnői és jómaga fiatalkori szépségét egy halom ott készült fénykép bizonyítja. Persze a fotókat fiatal fiúk készítették, ezzel is hódolva a hölgyeknek.

„Az én képeimet kirakták a kirakatba, és onnét valaki kilopta őket. Mondhatom, szép lány voltam" - meséli mosollyal az arcán.

Ám a fiatal lányok és fiúk nem csak a Mura parton társalogtak - Ilonka néni elmondása szerint örültek, ha ünnepnapok voltak, hiszen az azt jelentette, hogy misére kell menni. De ez nem csak vallási, hanem társasági szempontból is fontos volt: „azért is mentünk, mert akkor találkozhattunk a legényekkel." Bálban is összefuthattak persze, de azon kívül a templom volt a második lehetőség az ismerkedésre. Akkoriban még tele voltak a templomok, de ahogy mi is, Ilonka néni is látja, hogy ma már nem ez a helyzet. Egy papnak sem lenne szabad felelőtlenül kritizálnia, szerinte ez is nagymértékben hozzájárulhatott ahhoz, hogy az emberek egyre jobban eltávolodnak a vallástól.

A Muravidéket többször is képviselte már Budapesten, a Magyarság Házában, ahova akár perecéivel, akár megjelenésével, hetési mintáival vitte el a Muravidék hírét. S épp a hagyományhoz való kötődése tette számára lehetővé, hogy többet látott a világból, mint egy átlagos falusi ember. És mindezt élvezettel tette, mai napig mosollyal az arcán emlékezik azokra az időkre. Megkérdeztük tőle, mit üzenne azoknak a fiataloknak, akik foglalkoznak a hagyományok ápolásával. Mindenképp azt üzeni: „Ne hagyják abba, csinálják - az élteti az embereket, ha még meg tudják mutatni a világnak a saját hagyományukat. Semmiképp ne hagyják abba!" Szuverén életvitelében egy kis notesz segíti, melyet teleírt hallott, olvasott idézetekkel, melyek egy boldogabb, sikeresebb életút felé terelik az embert. Többek közt ezt az idézetet is onnan olvasta fel nekünk: „Legyen bármily hosszú is az élet, sírig tartó boldogságot ad, bátran nézhetsz az emberek szemébe, mindaddig, míg betartod a szavad." (M. Drayton)

„Mindenkire rá kell mosolyogni" - mondja Ilonka néni. Őszinte kedvességével sok ember tekintetét magára vonta - a férfiak virágokkal halmozták el, utazásai során rengeteg arccal nézett szembe, s mintha mind megjegyezték volna őt. Mi is mélyen a szívünkbe zártuk.

Az interjút lejegyezte: Császár Peti és Végi Noémi-21 -