Štampah, Miha: Hétköznapi hősök. Nyomot hagyni a világban (Lendva, 2019)

Császár Ilonka

bolt, így biciklire ülve Szerdahelyre kerekeztek, hogy beszerezzék a szükséges dolgokat. „Nagyon szerettünk oda vásározni járni" - mondja. Míg kisfiát, Dezsőt a gyermekülésbe ültette, a műtrágyát a bicikliváz közé rakta, úgy indult aztán haza. „Akkor az volt a természetes, hogy ezt csináltuk - nemcsak én, hanem mindenki más is." Kacagtunk.

Akkoriban megnőtt a muravidéki gyárak népszerűsége. Ilonka néni a „termálban" - a petesházi gyógyfürdőben - dolgozott, de munkájában „akadályozta" a kis kétéves Dezső, hiszen nem volt hajlandó elszakadni édesanyjától - ezért munkáját két hónap elteltével fel kellett adnia. Dezsőn kívül van még egy fia, Feri, illetve két lánya, Jolán és Irma. Fölmerült bennünk a kérdés, vajon azok szerint az elvek szerint nevelte-e a gyermekeit, mint ahogy ő maga is nevelkedett, vagy esetleg másképp. Pozitív meglepetésként ért minket, hogy Ilonka néni a fejlődés, a korral haladás híve. Persze, ahogy ma is, örömmel mesél a régi időkről, de kristálytiszta számára, hogy gyermekei egy új, másféle világban nőttek fel, és aszerint is nevelte őket. Mindkét lánya megtalálta saját útját. „Azután, hogy már megnőttek, úgy voltam velük, mint a barátnőkkel"- mondja Ilonka néni. Véleményünk szerint ez egy csodás nevelés eredménye. „Olyan gyorsan felnőnek a

gyerekek, hogy az borzasztó"- mondja Ilonka néni egyfajta boldog szomorúsággal a hangjában. Ilonka néni lakásában találhatunk egy igazi különlegességet. Nevezhetnénk családfalnak; ez azt jelenti, hogy egy falnyi mosolygós gyermek néz le rá, ezzel emlékeztetve őt a kedves családtagjaira - ebből is látszik, mennyi szeretet is van valójában a családjában, s hogy mennyire fontos számára a szerettei közelsége. Ám azt is tudja, hogy az élet nem cukormázas - mindig jönnek megpróbáltatások, de talpon kell maradnunk. Ilonka néni szerint el kell fogadnunk a sorsunkat, akármit is hoz nekünk. Neki többek közt egy kulturális különdíjat ítélt oda a sors 2001- ben, amelyet hagyományőrző munkásságával érdemelt ki. (Mellesleg a férje, a „Papa", Császár Pál volt az első, aki a Muravidéken kulturális nívódíjat kapott.) Ahogy megemlítettük a díját, föl is pattant, és hozta a képet a kiosztóról. Kedves, felejthetetlen emlékként maradt meg Ilonka néninek a lendvai várban történt díjátadás. Ahogy szólították, a nézőközönség álló ovációval fogadta őt. Sikerei ellenére szerény maradt, többek közt az egyik mottója, hogy: „ne annyit markolj, amennyit szeretnél, hanem csak annyit, amennyi a markodba belefér."

(Mesélés közben persze megkínált bennünket szörppel s valami finomsággal - ahogy az egy igazi nagyihoz illik.)-19-