Kerecsényi Edit: Hetési női viselet és hímzések a Muraszombati Múzeum gyűjteményében (Zalaegerszeg, 1999)
Kik, mikor és hol készíthették és viselték a többnyire az örökösöktől vásárolt darabokat?
sokan kivetküztek. A kontyos asszonynak is vót kasmírkendüje, fejkendüje, alatta pedig még hordták a kasmírfejkötüt és alatta a fakontyot. Egy meghajtott tűvel varrták fel a hajukhoz, a kontyukhoz. Középen vót a haja elválasztva, két oldalt bepödörte a füle felett és ott befonta, azután valahogy a feje tetején kontyba kötötte. Arra húzta fel a fakontyot, vékony fábul vót, és csak este tette le az ágya mellé, vagy a vánkos alá. Egy kötüvel szokta fölvarrni, ami olyanféle vót, mint a cipőfűző, de vót, hogy egész héten a fején vót és csak szombaton vette le. Hídvégen, Bánután, Petesházán, Lakosban, Gyertyánosban vótak legtovább kontyos asszonyok. Ez a konty olyan vékony fábul vót, talán hársfábul, és be vót vonva valami vékony kasmírral. Mikor körmönet vót Lendván, mindig a pacsás asszonyok mentek a pap után. Vót Csentibe egy öregasszony, aki legtovább hordta a pacsát, a Szekeres Rozália. A pacsa az olyan hosszú vót, mint egy asztal, s olyan széles is, mint nálunk ez a verandaasztal (kb. 70x100 cm). Elől vissza vót hajtva olyan 45-40-50 cm-re és hátul lógott le. a többi. És akkor egy vékony, színes lömkendüvel megkötötte az álla alatt, hogy le ne essen. A két keskeny széle ki vót kicsit fehérrel várva. .. .A nyakára, az üngin kívül, mindig vót egy rózsaszín szalag kötve neki is, meg a többi kontyos asszonynak is. Más alkalommal így beszélt róluk: Én még sok pacsás asszonyt láttam. A pacsát akkorán megszedték, hogy elől nem lógott, csak hátul. Azután selömkendüvel, szépen összahajtogatott selemkendüvel az álluk alatt lekötötték. Talán Csentibe van is még ollan fénykép. És olyan bodros, nagyon megszedett ingik vót gyolcsául, az ujja végén kis színes hímzéssel. A fejükön mög vót a fakonty a hajukba belerakva, azon meg egy fejkötü kasmírból, de az belül ki vót vászonnal bélelve és odatüzték a fakontyhoz. Hátul meg lógott nekik a fejkötürül olyan három ujjnyi széles pántlika, a konty szalag, annak az állóit is úgy kivarrták, mint az ingik ujját. Ez a pacsa alól kilógott, mert a pacsa két oldalt hosszabb vót, mint hátul, úgy jött ki a formája a hajtogatáskor. A szoknyájuk előtt meg vót egy kétszeles klottkötény, alul színes rózsákra kivarrva. Itt a viseletben a Hetes, Petesháza, Csente, Kis- és Nagylakos, meg még Völgyifalu is egy vót. Csak pici különbség vót köztük.De az majdnem minden falunál. Ezek a régi kontyos asszonyok olyan széles, hosszú tűvel meg gatyamadzaggal varrták föl a fakontyot a becsavart hajukra. Itt volt leginkább a különbség, mert az egyik faluban kicsit nagyobb vót a fakonty, a másikban meg kisebb vagy szélesebb vagy hegyesebb. És aszerint állt rajta a kasmérkonty is és persze a pacsa, de ha azt már nem hordta, a fejrevalu kendü is.És az öregasszonyoknak még nálunk Csentiben is nagyobb vót a fakontya, mint a menyecskéknek, mert ahogy jobban divatoztak, már szégyellték a fakontyot, de már kisebbet nem csináltattak, azután pedig már nem is fábul vót az a kápli, hanem csak papendeklibül, amit kis vászonnal bevontak. A fakontyot azt hiszem az emberek csinálták, ahogy a feleségik megkívánta, de az is lehet, hogy Csentiben is valakivel csináltatták. Ezt nem tudom, mert én nem voltam már kontyos asszony. De láttam sokat Csentiben is, meg Völgyifaluban is. A mamám kontyos asszony vót és vót neki bordó szövetbül szép dómánya.. Vasárnap az öregasszonyok mind a dómányikba mentek templomba, azelőtt a fiatalok rózsás szövetdómányba. Hogy bőrdómány vagy birkabőrdómány kisbundáik lettek vóna, arra nem emlékszem.” (Kosa Katalin, született 1901, TGYMA/1654/87) A hajdani báránybőr ködmönre a 75 éves Soós Gyula 1987-ben így emlékezett vissza: „Kámaházán, mikor gyerek vótam, úgy szerettem felmenni a padlásra, ott mindenféle régiség vót.. És ott a hagymát kis báránybőr ködmönnel takargatták. Az nagyon szép lehetett, olyan fél ködmen vót, piros bőrrátéttel és a hátán meg a mellén mindenféle piros hímzett virágok vótak.. Nagyon cifra, szépen kidógozott ünneplő bunda vót.. Kérdeztem, hogy kié vót, s mondták, hogy a kisöreganyámé vót még. A nagyapám édesanyja vót.. A nagyapám Kámaházán született még, de kisöreganyám valószínűleg göntérházi lány vót. Ügy össze vót már csömpórödve, fonnyadva, hogy már csak olyan egész pici vót.. Oreganyám már nem vót pacsás asszony, mert öregapám bíró is szokott lenni, tehát haladnia kellett a korral. Céhmester vót a dobronaki plébániához.. .Én almáért szoktam a padlásra fölmenni és mindig láttam, hogy a kémény mellett vót a hagyma, és ezzel a ködmönnel letakarva. ” (Völgyifalu, 58. TGYM A/1654/87) A következőkben népi iparművész, illetve kézimunkaszakkör-vezető munkatársaimmal8, kiknek köszönettel tartozom odaadó közreműködésükért, együtt tanulmányoztuk, elemeztük a különféle viseleti darabokat. Munkánk eredményeként röviden ismertetem az egyes viseleti darabok főbb jellemzőit, ők pedig közlik a legfontosabb viseleti darabok szabásrajzát és a hímzések műhelyrajzait. Hogy e rajzok közérthetők, és a viseleti darabok a gyakorlatban újrateremthetők legyenek, a IV. /a-b rajzon bemutatjuk a Hetésben alkalmazott népi öltéselemeket azoknak a szakmában használatos elnevezésével. E ruhadarabok zöme legalább 100 éve készült, és az 1950-60-as évektől gazdagítják a 8
