Bellon Tibor (szerk.): Gyermekkorom faluja. Forgácsok Göncz János hetési képeiből, emlékeiből (Lendva, 2004)

Falusi (dobronaki) parasztház

lehetett zárni, aminek a kulcsa a gazdasszony zsebében volt állandóan. Élelemtároló hely volt ez a vakablak, a rácsot kívülről nem lehetett nyit­­ni, csak belülről a táblát. A házak előtt az utcán kifaragott, kifűrészelt tölgyfa gerendákat tárol­tak. Törzsökre tették rá, hogy ne nedvesedjen a földtől. Őrizték, majd jó lesz valamire! Többnyire építkezés, nagyobb javítás alkalmával került rá­juk sor. Nekünk is volt 5-6 a szomszéd östöke alatt. Ezeket azonban az oroszok elvitték hídnak negyvennégyben. Az östök a ház előtti rész, a le­eresztett szalmatető neve. Olyan 50-60 centiméterre volt kintebb a fal tövénél. Végig a ház előtt, sok helyen még az utcán is széles pitar (tornác) húzódott. Kisöpröm a pitart! -mondta a menyecske. Ez ledöngölt föld volt, helyenként oszlopok tartották a kieresztett tetőt. Az istálló előtt a kispa­­don favödrök, sajtárok állottak, melyekből a jószágot itatták. A pitar alatt körben ruhaszárító rudakat lehetett látni. A járom, a kasza az ól előtt a falba vert szögeken függött. A lakóház fala boronyafából (az erdőn kivágott, hajától megfosztott, egymásra rakott, csapolással illesztett gömbölyű tölgy­vagy fenyőfa) épült. Ezt kívül-belül szalmás, pelyvás sárral tapasztották be. Minden ház előtt virágzott a sárga színű tüskerózsa. De szőlőtőkékből lu­gast is építettek a ház, a pitar elé. Itt érett meg leghamarabb a szőlő. Az udvaron volt a kút, 4-5 méter mélyen is volt benne a víz. Kútharogra tett vödörrel húzták ki a vizet. A vödör felfelé keskenyedő dongás edény, fa füllel. Az itató sajtár - ahol nem volt vályú - vízzel telitöltve mindig az istálló előtti pádon állott. Napközben nem volt illő enni, mincienki megvárta az ebéd és vacso­ra idejét. Ilyenkor a gazda levágott mindenkinek egy darab kenyeret, amit enni lehetett mindenfajta ételhez. Néha még ennyi sem jutott, ha elfa­gyott a termés vagy elvágta a jég a mezőt. Ilyenkor mindenkinek kevesebb jutott a jóból. Manapság még a zsíros kenyér sem ízlik. Bizony, akkor szívesen megettük volna zsír nélkül is, ha lett volna elég. A sarokban volt egy átjáró hátra, ki a kertbe.

Next

/
Thumbnails
Contents