Bellon Tibor (szerk.): Gyermekkorom faluja. Forgácsok Göncz János hetési képeiből, emlékeiből (Lendva, 2004)
Szőlőkaró csinálás
a hosszú, hideg télnek, itt a szép tavasz. A szőlősgazdák a hegyen a pincék környékén tevékenykednek. A metszést már elvégezték, néhol már az első kapálás is megtörtént. Legtöbbjük szőlőkarót farag, amire szükség van ilyenkor, tavasz idején. Pali bácsi télen, faosztáskor szép, karónak való fát kapott a közbirtokossági erdőből. Unokájával, Pistivel, és ennek apjával, Pistával már kora reggel megérkeztek a hegyre a közeli faluból. Ma nem megy Pisti iskolába, ezért igyekeznek is minél többet elvégezni. Lehet, hogy a jó idő sem tart ki sokáig. A hét végére eső mutatkozik. Még a télen kiforgatták az öreg szőlőt, ide kell az új karó. Az ültetés idejére szeretnének elkészülni a munkával. A tehénszekér oldalát leszedték, de a fenékdeszkát meghagyták. Rakoncát állítottak az oldalra, a lőcsök mellé, lánccal összehúzatták, hogy menet közben le ne essen a karónak való. Karónak a tölgy és akác a legjobb. Vékonyabb fát használtak, mert az öregebb fa porhanyóbb. 3-4 felé hasították. De hagyták kiszáradni, mert ha nyers fából csinálták, könnyen elhajlott. A kérgét mindig levették. Kihegyezve verik a földbe, itt szolgál addig, míg el nem korhad egészen. Először méretre fűrészelik a fát, majd hosszába hasogatják, utána jön a kifaragás, és a végén a hegyezés. A karó végét a törzsökre teszik, kis kézbe való fejszével végzik a munkát. Törzsöknek nevezik a vastag fa gyökér feletti részét. Gondosan szedik ki, vágják egyenesre a tetejét, és állítják fel olyan helyre, hogy dolgozni lehessen rajta, de ne legyen útban. Jó tempóban dolgoznak, de néha meg is kell állni néhány szóra az arra menő szomszédokkal. Egy kisasztalon cserépkorsó áll, tele borral. Ebből oltják szómjukat és kinálgatják az arra járó szomszédokat, jó barátokat. Tavasszal a kiürült hordókat felhozták a pincéből, az ablakját kivették, azon keresztül jól kimosták, kiszárították, azután vitték a helyére. A szőlőben permetezőszernek, víznek, de bornak is fekete korsót használtak. Ezeket Filócon, Sztrelecen, Tesanovcin csinálták a gölöncsérek. Pali bácsi fia, Pista, boroshordót mos a pince előtt. Át kell fejteni az üresedő nagyobb hordóból a bort, mert ha jön a meleg, nem lesz jó a bor darabban. Sok bor fogyott el a télen forgatáskor, amikor a szőlő alá szánt területet mélyen megmunkálták, de azért elég lesz szüretig. A közeli keskeny hegyi úton fával megrakott szekér közeledik. Vendel bácsi a szekéren ülve biztatgatja két jámbor tehénkéjét, de sehogy sem sikerül gyorsabb mozgásra bírni őket. Eszük ágában sincs gyorsabban menni, gondolják, lassan is hazaérünk. A szőlő hajtását rozsszalmával kötötték meg. Mikor kezdett kicsit fehéredni a rozs szalmája, a tövét és fejét levágták, három szálat összesodorva kötözték a szőlőt a karóhoz. Mások fűz- és hársfából hasított szijácsot használtak szőlőkötözésre. A hársfa kérge volt erre különösen jó. Használat előtt kissé be kellett áztatni. Jön az úton Juli néni is, hatalmas kosarat cipel a fején. Viszi az ebédet a családnak, akik szőlőt ültetnek. Az asszonyok úgy jártak a hegyre, de a mezőre is, hogy az élelemmel teli körbecet (gömbölyű, lehúzott kérgű vesszőből kötött kosár) a fejükön vitték. A fejükre tekercset tettek. A tekercset az asszonyok maguk készítették vászonból. Még a lendvai piacra is vittek árut fejen. Volt, aki meg se fogta egész úton, úgy tudta egyensúlyozni! A mezőről is a fejen hozták haza pl. a babot. A kukoricából kiszedték a megszáradt babot, nagy fűhordó ruhába rakták, összekötötték a sarkait, fölsegítették a fejire. Az édesanyám lehetett olyan 14 éves, de hazavitte a babot, hogy lássák: ő már nagy lány. A füvet is így vitték haza a jószágnak. Mellette, talicskát tolva ballag Jankó bácsi. A talicskán egy kisebb üres hordót szállít. Bor kerül bele, mert ami otthon volt, elfogyott, most feljött a hegyre utánpótlásért. Madarak énekétől hangos ilyenkor az egész hegy. Harkályok kopácsolnak, búg a vadgalamb, még a kakukk hangja is hallható. Attól nagy a hangja, hogy sikerült belopni a tojását más madár fészkébe. Abból egy tojás tartalmát kiitta, az üres héjat a fészekből kidobta, és a maga tojását tette a helyébe. Ettől van olyan erős hangja. A faluba is megérkeztek a gólyák és a fecskék messzi vándorútjukról, régi fészkeiket igazítják, hogy bennük kikölthessék fiókáikat. A télire üresen maradt fecskefészekbe szeretnek beköltözni a verebek, akiket aztán nem lehet elkergetni. A fecskéknek nem marad más, mint új fészket építeni, ha van hova a mai világban.
