Bellon Tibor (szerk.): Gyermekkorom faluja. Forgácsok Göncz János hetési képeiből, emlékeiből (Lendva, 2004)
Őszi munkák a határban
a itt az ősz és sárgulnak a levelek, mindig az elmúlást juttatja eszembe. Pedig ez az évszak sok szépséget is rejt magában. Megváltozik a táj, az addig zöld színben pompázó fakoronák különböző színekre változnak. Sárga, vörös, barna és még számtalan színárnyalatban tündökölnek. Nagyon sok írót és költőt megihlettek ezek a csodálatos színek. Sokszor olvastam és hallottam, hogy az ősz a legnagyobb művész, aki ilyen gyönyörű színekre tudja varázsolni a tájat, és amíg a fák lombja le nem hullik, szinte naponta változnak ezek a csodálatos színek. Most van az őszi betakarítás és a vetés ideje, ezért a falusi parasztemberek is a mezőn dolgoznak. A napok is rövidebbek, ezért már korán kelnek, és indulnak a mezőre kukoricát szedni, krumplit ásni, szántani, vetni, hogy még időben, a rossz idő beállta előtt elvégezhessenek. Sokszor korán beköszönt az esős, rossz idő, ilyenkor nehéz időben mindent elvégezni. Ma reggel János gazda is korán kelt családjával együtt, és már megszántotta a kukoricaföldet. Szántáskor nem vették mindig igénybe a szekeret, hanem a taligára ráakasztották az ekelovat, arra ráfektették az ekét, még sokszor a boronát is, azt is elvitte. Most a föld végén ebédhez készülődnek. A két kis tehén is ropogtatja a friss szénát, amit durvább vászonból készített fűhordó ruhába kötve hoztak magukkal. Az átellenes sarkait kötötték össze. Egyiken néha madzagok is voltak. Ügy is mondták: egy talicska fű, vagy egy ruhára való fű. - János bácsi az ekelón ül, mellette felesége, Juli néni áll, aki az ebédet hozta a családnak. A földre terített asztalruhára kerül az ebéd, piros pöttyös fazékban, mellette fél kenyér. Itt áll a bugyogós korsó is, amiben jó, hideg kútvíz van. Ebben tartották mindig az ivóvizet, mert sokáig nem melegedett fel a fekete színű korsóban. Előttük ül a nagyfiú, kishúgával, a kislány még a rongybabáját is elhozta. Ok is megéheztek, hiszen ketten, kapával ásták ki a kukorica tövét, a tüsköt. Különben a teheneknek nehéz lett volna húzni az ekét. Ebéd után rövid pihenő és kezdődik a vetés. Az út másik oldalán is szorgalmas kezek szedik a krumplit, majd távolabb a kukoricaföldet tehenekkel szántja egy házaspár. Az asszony tartja az eke szarvát, az ember a tehenek előtt lépeget, így biztatgatja a jámbor jószágokat. Az úton Jóska bácsi közeledik, kötélen vezeti a Gyöngyös névre hallgató sárgás-szürke tehenét. A szomszéd faluba igyekeznek, ott van a bika, oda kell elmenni ebben a dologtevő időben. Az úton két pirostarka tehén superos szekeret húz maga után. A szekéren Ferkó szomszéd ül a tegnap leszedett, de kint maradt kukoricát igyekszik hazaszállítani. Estére kukoricafosztás lesz náluk. Felesége, Rozi néni a fosztóknak kemencében süti már a mákos és lekváros kalácsot. A túlsó oldalon egy ember búzamagot szór a frissen szántott földre. Utána a másik boronái. Itt már lovak húzzák az ekét és boronát, így a munka is gyorsabban halad. A falu csendes, pár tehén legel a falu melletti réten, néhány idősebb ember, asszony megy a dolgára, a többiek a mezőn vagy a szőlőskertekben dolgoznak. A falu túlsó oldalán szőlővel beültetett, kisebb-nagyobb dombokkal tarkított vidék terül el. Lassan ez is benépesedik, szüretelők vidám hangjától hangos lesz a hegy, ahogy elkezdődik a szüret ideje. A sok munka miatt egy nagy, leszedetlen tábla kukorica van a falu végén. Talán már holnap arra is sor kerül. így megy ez mindaddig, amíg az utolsó munka is el nem fogy a határban. Utána már a falusiaknak is könnyebb, de azért akad még munka bőven a ház körül is. Az állatok etetésén kívül sok más mindennel foglalkoznak. Az asszonyok kezdik a fonást, a férfi népség szerszámokat készít és javít már a következő évre. Aki nem lusta, mindig talál munkát. Van néhány ezermester is a faluban, értenek az asztalos-, bognár-, kádár- és még más mesterségekhez. Mindent még apjuktól, nagyapjuktól tanultak. Ok adják majd tovább a tudományt az utódoknak. Ilyen volt a falusi élet nem is olyan régen. A nehéz mezei munkát ma már gépek végzik, mégsincs több szabadidő. Mindenki siet, mindenki rohan valahova. A mostani magasabb életszínvonal sokkal több munkát igényel. A jelenlegi nagy túltermelés oda vezet, hogy a faluban megtermelt termékeknek nincs megfelelő ára. Ezért a munka veszteséges, lassan majd’ minden országban. Ezért pusztulnak a falvak, a földműveléssel foglalkozó lakosság, ha teheti, elköltözik a faluból a városba, jobb megélhetési lehetőség reményében.
