Király M. Jutka (szerk.): A muravidéki magyar nemzeti közösség érdekvédelmi szervezettségének negyven éve (Lendva, 2015)
Király M. Jutka: A muravidéki magyar nemzeti közösség érdekvédelmi szervezettségének negyven éve (történelmi áttekintő)
delemről és a kétnyelvű oktatás fejlesztéséről, a község kulturális fejlesztésének tervéről (különösen a vegyes lakosságú területeken), a művelődési és oktatási-nevelési intézmények létesítéséről a vegyes lakosságú területen, a nemzetiségi könyvkiadás, sajtó, rádió és többi tájékoztatási eszköz fejlesztéséről, az anyaországgal való kapcsolatokról.” A nemzeti közösség aktív társadalmi jelenléte szempontjából fontos volt az a statutáris meghatározás, hogy a nemzetiséget érintő, illetve más fontos kérdésekben a község legmagasabb képviseleti szervében nem hozhattak határozatot a nemzetiség hozzájárulása nélkül. Az érdekközösségek a nemzetiség legitim közigazgatási szervei lettek. Legfontosabb feladataik egyike a kétnyelvű oktatás segítése, szervezeti és anyagi támogatása volt (ennek egyik első eredménye például, hogy az 1976/77- es tanévben nyolc muravidéki középiskolában és a maribori óvónőképzőben kötelező volt megszervezni a magyar nyelv oktatását, melyet a diákok az idegen nyelv helyett választhattak), ezt követte a nemzetiségi sajtó helyzetének rendezése, illetve tartalmi és terjedelmi fejlesztése, a könyvtári fejlesztés és az anyanemzettel való kapcsolatok fellendítése. Az első években ezen a téren előrelépések is történtek. A nemzetiségi önigazgatási közösség viszont (az alkotmányos feladatkör-meghatározás értelmében) nem foglalkozott a nemzetiség gazdasági helyzetével, illetve ennek javításával. Az első eredmények és az érdekközösség megalakulásának a nemzetiség társadalmi szerepére gyakorolt pozitív hatása mellett viszont a nemzetiségi politikusok már az első néhány év után nyilvánosan kifejtették bírálatukat a nemzetiségi érdekközösségek és a községi szervek együttműködését illetően, elsősorban az alkotmányban is előirányzott egyenrangú döntési jog tényleges megvalósításával kapcsolatosan. Az együttes ülések ugyanis az alkotmányos jog formális teljesítésének számítottak csupán. A nemzetiségi vezetők hangsúlyozták: az együttműködésnek konkrétabb tartalmat és formát kell adni, különösen abban az esetben, amikor a nemzetiségi kultúráról, az anyanyelven való oktatásról és a nyelvi egyenjogúságról van szó. Kezdeményezték, hogy a jobb szervezettség és a polgárokkal való szorosabb kapcsolat kialakítása érdekében a nemzetiségi érdekközösségek hivatásos titkárt alkalmazzanak. Felmerült az a kérdés is, hogy nem lehetne-e olyan szervezeti formát biztosítani, mely lehetővé tenné a nemzetiségi politika terén adódó konkrét feladatok egységesítését mindkét községben. Egy közös szervnek határozati és végrehajtási joggal kellene rendelkeznie, hiszen a nemzetiségi politika, a muravidéki magyarság érdekei egységesek és nem oszthatók községekre. A nemzetiségi érdekközösségek létrejötte 1975-ben egy olyan folyamatot jelentett a nemzetiségi politika terén, melyre nem volt példa a szélesebb földrajzi térségben. Az egykori Jugoszlávián belül is csak Szlovéniában fejlődött ki a szervezettség olyan szintre már az első években, hogy a nemzetiségi oktatási-művelődési érdekközösségek a nemzetiség legitim közigazgatási szervei lettek. Az érdekközösség (röviden ez a megnevezés került a köznyelvbe, és még ma is ismert ez a fogalom) a magyarság hagyományőrző, kulturális tevékenysége, anyanyelvápolása terén nélkülözhetetlen szerepet töltött be, valójában annak megtestesítőjévé vált. A nemzetiségileg vegyesen lakott területen az érdekközösség kezdeményezésére alakultak meg újra a 11
