Mészáros Klára: Dobronoki György. Egy jezsuita a XVII. századból (Lendva, 2004)
hitszónok a nagyszombati Szent Miklós templomban.72 Ebben az évben Dobronoki cselekvő részese volt jelentős művelődéstörténeti eseményeknek. 1635. január 6-án Pázmány Péter Sopronban volt az országgyűlésen. Ide hívta ebédre két legbizalmasabb emberét, Dobronoki Györgyöt, a nagyszombari kollégium rektorát és Forró Györgyöt. Ebéd után dolgozószobájában negyvenezer forintról szóló császári kötelezvényt adott át nekik ezekkel a szavakkal: „íme a Jézus-társaság atyái utján kívánok Istennek felajánlani aranyat, tömjént és mirrhát”,73 hogy vállalják magukra a pénz behajtását. Ehhez az összeghez még készpénzt fog csatolni, hogy összesen 60.000 forint képezze örök alapítványát a Nagyszombatban létesítendő jezsuita főiskolának.74 Magyarországon ebben az időben nem működött egyetlen egyetem sem. A tanulni vágyó fiataloknak külföldi egyetemekre kellett beiratkozni, amit kevesen tehettek meg. Pázmány, aki érezte a jól képzett egyházi és világi szakemberek égető hiányát, igyekezett Magyarországon kívül is biztosítani a tanulási lehetőségeket: Bécsben szemináriumot alapított, Rómában a Collegium Germanicum- Hungaricumban és Olmücben (Olomouc, Csehország) is helyet biztosított a magyar diákoknak, de ezek a lehetőségek csak enyhítették, ám meg nem oldották a művelt embe-kulturnozgodovinskih dogodkih. Péter Pázmány je 6. januarja 1635 sodeloval na seji državnega zbora v Sopronu in na kosilo je povabil dva svoja zaupnika: to sta bila rektor trnavskega kolegija György Dobronoki in György Forró. Po kosilu jima je v svojem kabinetu predal cesarsko obveznico, vredno štirideset tisoč forintov in jima rekel: "Da bi izterjala denar, podarjam Bogu preko bratov Družbe Jezusove zlato, kadilo in miro”73. K temu znesku je dodal še gotovino, da bi zagotovil 60 000 forintov za večno fundacijo trnavske jezuitske visoke šole74. V tem času na Madžarskem še ni bilo univerze, uka željni mladi so se vpisovali na tuje univerze, vendar pa so le-te marsikomu bile nedosegljive. Pázmány, ki seje zavedal pomena cerkvenih in svetovnih izobražencev, je sicer pomagal pri študiju v tujini: na Dunaju je ustanovil semenišče, madžarskim študentom je zagotovil mesto v rimskem Col l egi u m u G erm anicum-H u n ga ricu m u, enako tudi v Olomucu (Češka), vendar je vse to le ublažilo, ne pa tudi rešilo pomanjkanje domačih izobražencev. Rešitev je videl v ustanovitvi univerze na Madžarskem. Zaradi vse slabšega zdravja je v začetku leta 1635 sklenil, daje prišel čas dejanj, zato je začel uresničevati svoje veliko delo. Pázmány je v pismu, ki ga je Dobronokiju napisal 6. maja 20
