Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán (szerk.): Hagyományőrző hímző szakkörök a Muravidéken - Hogy nem menjen feledésbe 2. (Lendva, 2012)
A muravidéki hagyományőrző hímző szakkörök szakmai vezetői és népi iparművészei
Orbán Lajosné, Szidónia, vagy ahogyan szakkörösei nevezik, Szidi 1945-ben született Oriszentpéteren egy hatgyermekes parasztcsaládban. Ma is ott él. Kézimunkázni az édesanyjától tanult, de saját bevallása szerint akkor még nem ment neki túl jól. Az édesanyja mondogatta is: „Tebelőled sosem lesz hímzőasszony, nem lógsz megtanulni hímezni!” De Szidi nem adta fel, érdekelte a kézimunkázás és addig próbálkozott, amíg megtanult szépen hímezni. Aktív éveiben a helyi téeszben, majd az 1970-es évektől betanított munkásként dolgozott az őriszentpéteri cipőüzemben. Ekkor már ügy érezte, szeretne többet megtudni a hímzésről, szeretné továbbképezni magát. Munkahelyén még„huszonnégy-órázást” is vállalt, hogy 1984 és 1985-ben Szombathelyen az MMIK-ban elvégezhesse a kétéves díszítőművészeti tanlolyamot. Mesterének Beszprémyjózsefnét, azaz Babi nénit tartja, akihez mind a mai napig bizalommal fordulhat. Szidi néhány évig Oriszentpéteren gyermekeknek tartott hímző szakkört, 2003 óta Hodoson, 2011 óta pedig Domonkosfán a vezetője a hímző szakkörnek. Tudásának fejlesztésére több hímzőtáborban is részt vett, mint például: Velemben, Szombathelyen, Sárváron és Mezőkövesden. 2011 -ben Békéscsabán elvégezte a Kézműves Szakiskola és Alapfokú Művészeti Iskola gépi és kézi hímző 2 éves továbbképzését. Szidit mindig is érdekelte a szövés, ezért szőni is megtanult. Szívesen készít gyapjúszőttes lakberendezési tárgyakat. Orbán Lajosné, Szidi azon ritka hímzőasszonyok közé tartozik, akik nem tartják fontosnak, hogy alkotásaikat zsűriztessék és megszerezzék a népi iparművész címet. Ahogyan ő mondja: „Engem ez nem motivál, én csak szeretnék többet tudni, nekem ez a fontos! Egyszerűen csak szeretem csinálni, örömet okoz.” 71
