Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán (szerk.): Hagyományőrző hímző szakkörök a Muravidéken - Hogy nem menjen feledésbe 2. (Lendva, 2012)

A Pincei Zala György Művelődési Egyesület hímző szakköre

„Etát mi nagyon-nagyon jó tanítónak találtuk. Amilyen problémánk volt, azt mindent próbált velünk megoldani. Minden tudását szívesen átadott. Eleinte kicsit ránk is hagyott, mert mi csak a modern mintákat akartuk varrni, mert nekünk az tetszett. Később rávett bennünket és kezdtük varrni a hetési mintákat, zalai mintákat, aztán az is nagyon megtetszett. Nagyon sokat varrtunk. 0 is úgy nyilatkozott, hogy itt tudott bennünket legjobban, legelőbb rászoktatni ezekre a mintákra.”

„2004 óta járok ide Magyarországból, Lovásziból. A lányom itt műsorvezető a Muravidéki Magyar Rádióban és az egyik technikus anyukája ajánlotta, hogy járjak kézimunkázni Csentébe. Aztán mondta Eta, jöjjek Pincére, ez egyszerűbb nekem. En nagyon hálás vagyok a pinceieknek, hogy engem ide befogadtak. Minden elismerésem az övéké. Ha valamikor véletlenül nem jöttem, Ila mama már rögtön hívott, hogy mi van veled?”

„En nem szeretek csak úgy tétlenül ülni, a kézimunkázást még a tévézés mellett is csinálom."

„Nagyon jó itta társaság, faluhelyen nincs is máshova járnunk. Valamikor többen voltunk ám, csak elfogytunk, sokan meghaltak. Volt, hogy vasárnap délutánonként csak úgy összejöttünk az asszonyokkal és együtt varrtunk.”

„Engem nem ér az meglepetés, hogy valahova megyek, és nem tudok ajándékot vinni. Ott vannak a szekrényben a kézimunkáim, kiveszek egyet és elviszem.”

„Adtam már kézimunkát Amerikába, Franciába is a rokonoknak, mikor hazajöttek. Mindig azt adom oda, amelyik a legszebb, amelyik nekem is a legjobban tetszik. ”

„Mielőtt Eta ide kezdett járni, addig Magyarországon a piacon vettük az előrenyomtatott kézimunkákat. Faliképeket is szoktunk varrni fekete posztóra. Aztán jött az Eta és megtanította nekünk az eredeti hímzéseket."

„A háború után nem nagyon volt alapanyag kézimunkázni, se cérna, se ruha nem volt.”

„En nagy on feltalálom magam a kézimunkázásban, nagyon megnyugtat. Van, akit idegesít, engem nyugtat. Sokat csináltam már ajándékba a családnak, de még az orvosoknak is adtam belőle, akikhez jártam.”

„Aférjem halála után kezdtem idejárni. O sokáignagyon súlyos beteg volt. Akézimunkázás és a társaság segített talpra állni.”

59