Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán (szerk.): Hagyományőrző hímző szakkörök a Muravidéken - Hogy nem menjen feledésbe 2. (Lendva, 2012)

A Dobronaki Petőfi Sándor Művelődési Egyesület hímző szakköre

„Vannak nekem is régi kézimunkáim amikről én is le tudom venni a mintát. Ügy szoktam csinálni, hogy leterítem a kézimunkát,felülre megráterítem a tiszta ruhátészsíros kanállal zúzom, aztán ettől olyan szépen átlátszik a minta. Nagyon sokat csináltam már így. Aztán ecetes, szappanos vízzel ki tudom mosni a zsírt a ruhából."

„Nekem nagyon erős asztmám van, meg a szívem is beteg, most már a kezem is fáj, mert öreg vagyok, de amikor egy pillanat időm van, én akkor már a kezembe veszem a tüt. Végtelenül szeretem a kézimunkázást."

„Szeretek idejönni, mert akkor nem vagyok magam, nem vagyok egyedül. Itt kicsit a társaságban elbeszélget az ember, otthon meg legtöbbet csak magam vagyok."

„Már középiskolás koromban is hímeztem. Nekem tetszik a hagyományőrzés, a valamikori tárgyak: a szőttesek, a térítők. Engyűjtöm is a régi dolgokat. Anyukám is hímzett valamikor és azokat a dolgokat is őrzőm, mint valamikori nagy kincseket. Valami gyökerek kötnek a valamikori papához, mamához, a hazához és ezen át is a hazaszeretetet meg a nyelvet lehet őrizni és értékelni. Én óvónő vagyok és minden évben szervezünk olyan műhelyt, ahol hagyomány őrzést folyatunk a nagyszülőkkel."

„Valahogy maga a munka is kellemes, én nem szeretek tétlenül lenni, de az igazi élmény az, amikor elkészül a munka, kivasaljuk, felragyog és gyönyörködünk benne. En nemcsak a szekrénynek varrók."

„Anyám magyarországi származású volt, innen a határ mellől Szijártóházáról, annak is nagyon ügyes kezei voltak, Azén kezem is őbelefajzott. O is szeretett varrni. En amit varrók, semmi pénzért nem adnám el, mert sokszor bele kell bökni, mire elkészül."

39