Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán (szerk.): Hagyományőrző hímző szakkörök a Muravidéken - Hogy nem menjen feledésbe 2. (Lendva, 2012)
A Hetés és az Őrség népi textilkultúrája
A Hetes és az Őrség NÉPI TEXTILKULTÚRÁJA A Hetés népi kultúrájának legreprezentatívabb eleme a textilkultúra és ezen belül is a viselet.20 Már Gönczi Ferencz is említést tett róla a 20. század elején íródott monográfiájában, hogy „oly cifrán és szépen sehol sem szőnek e vidéken, mint itt”.21 Az európai parasztság gazdálkodásában hosszú évszázadokon keresztül igen jelentős szerepet töltött be a kender és a len finom rostjainak fonallá pödrése, majd ennek vászonná, textíliává szövése. Az így nyert anyagokból a család és a gazdaság textilszükségletét egykor teljes egészében biztosították. Kender- és lenvászonból készültek a testi ruházat egyes darabjai, ezenkívül a lakás és háztartás, valamint a gazdaság területén sokrétűen tudták hasznosítani a házilag előállított textíliákat. Ugyanakkor jelentős értéket képviselt az a sok kötél- és madzagfajta, amit a kenderfeldolgozás melléktermékeként elhulló részekből fontak, szőttek, sodortak. így még az apróbb és legdurvább hulladékrost sem minősült értéktelen szemétnek. Minnél inkább törekedett egy parasztgazdaság az önellátásra, annál jobban ragaszkodott a gyapjú, a kender és a len házi feldolgozásához. A hagyományos szerszámokkal és hagyományos módon végzett textilmunka a paraszti munkák közül az egyik legidőigényesebbnek és legkörülményesebbnek számított. Egy méter kendervászon előállítása egy parasztcsalád 25-30 munkaórájába került átlagosan.22 A hetési asszonyokat ismert kelengyekészítőknek tartották. A fehér alapszínű, piros díszítésű szőtteseik magasfokú szövési tudásról tanúskodnak. A szőttesek legpompásabbika a dúsan szőtt, hosszú dísztörölköző volt. Ennek aljára a 19-20. század fordulóján gyakran került subrika technikával készített magyar koronáscímeres és madaras díszítmény. A fentebb említett fumu és a szőttes készítési tudás továbbéltetéséért rengeteget tett a Zalaszombatfán az 1950 és 1980 közötti évtizedekben tevékenykedő Virág Béla tanár és felesége Virágné Török Terézia, aki később a népművészet mestere lett. Ok hagyományőrző együttest szerveztek a helyi lakosokból és felelevenítették a hetési lakodalmat. Minden egyes fellépésükre fumut süttettek a helyi asszonyokkal. Összegyűjtötték a régi hímzésmintákat és szövőszékeket, amelyek segítségével háziipari szövetkezetei szerveztek. A szö20 A hetési népi textilkultúráról és a hetési viseletről: BELLOSICS Bálint 1903. 273-279., SZENTMIHÁLYI Imre 1977b. 31-38., KERECSÉNYI Edit 1999., 2002., PŠAJDJelka 2005., KEPÉNÉ BIHAR Mária - LENDVAI KEPE Zoltán 2006. 21 GÖNCZI Ferencz 1914. 646. 22 SZOLNOKY Lajos 1991. 341-342. 17
