Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán (szerk.): Hagyományőrző hímző szakkörök a Muravidéken - Hogy nem menjen feledésbe 2. (Lendva, 2012)

A Hetés és az Őrség vonzásában

napjainkig fennmaradt. A hajdina és a köles hántolására a lábbal működtetett lüküt használtak. Az úgynevezett kerekrépát,9 akárcsak a káposztát étkezési célra termelték és lereszelve savanyították. Mindig is népszerű volt a tök termesztése és a köpesztett, azaz kézzel hántolt magból a tökmagolaj préselése. A szőlőművelésnek, a borkészítésnek, a gyümölcsészetnek és pálinkafőzésnek is komoly szerepe volt a gazdálkodásban. A filoxéravész után a parasztság körében rohamosan elterjedtek a magántermő szőlőfajták a Riganócon, a Dobronak-hegyen és a Lendva-hegyen. 1920 után a noha magántermő szőlőfajtának itt vend hatásra a šmarnica elnevezése honosodott meg.10

Anépi táplálkozásban all. világháborúig a rozskenyér dominált és a kásafélék. A kásaételek alapanyaga a hajdina és a köles volt. A hajdina napjainkig történő megőrződéséhez nagyban hozzájárult, hogy a disznóvágás elmaradhatatlan étele még ma is a véröskóbász, azaz a hajdinás véreshurka. A pépes ételeket gánicának nevezik, úgy mint kukorica- és krumpligánica. Ma is népszerű étel a krumplipépből és lisztből készült dödölle. Nagyon kedvelték a savanyított kerekrépából vagy savanyúkáposztából főzött leveseket,11 amelyeket rántással és babbal dúsítottak. A babot borsónak nevezik még ma is, a zöldborsót pedig cukorborsónak. A hústartósítás legelterjedtebb módja a füstölés mellett a vindüshús készítése volt, vagyis a lesütött húsnak a vágottzsírban és vindelyben való tárolása. A tökmagolaj a saláták, egytálételek, málékízesítője volt, de halat is szívesen sütöttek benne. A közvélekedés a Hetéshez köti a magyarság egyik legdíszesebb, antropomorf lakodalmi kalácsát, a pólyásbaba alakú, termékenységi szimbólumként szolgáló fumut is.12

Ahetési népszokások közül az egyik legnevezetesebbnek a göntérházi és radamosi Gergely-járást tartják, de itt lényegében egy szokásnak a 19-20. század fordulóján történt újrateremtéséről, felelevenítéséről beszélhetünk, ami egy göntérházi tanító nevéhez fűződik. A visszaemlékezések szerint Göcsejhez hasonlóan itt is ismert volt a regölés és alucázás.l3Ahúsvéti szokásrend érdekessége, hogy a szlovéniai magyarság körében, így a határon túli Hetés településein sem ismert a húsvéthétfői locsolkodás, helyette a keresztszülők látogatják és ajándékozzák meg keresztgyermekeiket. Az emberélet fordulóihoz kapcsolódó szokások közül a halotti szokásrend maradt fenn legtovább és legépebben, mivel a szlovéniai hetési falvakban egészen az 1990-es évek elejéig a házaktól temettek. Még ma is szokás a temetői siralomházakban, siralomkamrákban a virrasztás és a halottak kántori búcsúztatása. A szőlészeti munkákhoz

9 Brassica rapa var. rapa.

10 A zalai és annak részeként a Lendvahegyi szőlő és borkultúráról legújabban értekezik:

MÓD László - SIMON András 2002. és BENCE Lajos (szerk.) 2007.

11 Mind a káposzta, mind a kerekrépa reszelt formában, fakádakban került savanyításra.

12 GÖNCZI Ferencz 1914. 156., SZENTMIHÁLYI Imre 1977b. 19-21.

13 A muravidéki kalendáris népszokásokról monográfikus jelleggel: HALÁSZ Albert

1999.

13