Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán (szerk.): Hagyományőrző hímző szakkörök a Muravidéken - Hogy nem menjen feledésbe 2. (Lendva, 2012)
A Hetés és az Őrség vonzásában
// A Hetes és az Őrség vonzásában A szlovéniai magyarság hagyományőrzése két karakteres néprajzi táj, a Hetés és az Őrség népi kultúrájából táplálkozik. A Hetés sík vidéke a Kárpát-medence nyugati peremén, közelebbről a történelmi Zala megye délnyugati részén terül el. Északról az Őrség, keletről a Göcsej, délről a Lendva-vidék, nyugatról pedig a ma is nehezen átjárható Fekete-erdő határolja. Ezt a körülbelül 7x7 kilométer kiterjedésű területet a Kebele patak és a Lendvavíz öleli közre. Települései viszonylag jó termőfölddel, legelőkkel, erdőkkel és vizekkel megáldott környezetben alakultak ki. A mélyen fekvő, helyenként vizenyős, sík területek és erdők védelmet biztosítottak, de egyben elzártságot is okoztak. A Hetés lakossága ebben a viszonylagos zártságban az évszázadok folyamán megalkotta, és a 20. század közepéig megőrizte sajátos életmódját, népviseletét, népi építkezését, napjainkig pedig nyelvjárását és szellemi kultúráját. A Hetés tájegység határait szinte mindegyik kutatója másképpen húzta meg. Gönczi Ferencz, a 20. század elején tizenhét községet és tizenöt pusztát vett a Hetés területének, a Csesztreg, Dobronak és Lendvahosszúfalu által meghatározott háromszögben.1 Mások viszont egész Lendva-vidék magyar falvait is hozzászámították, mint például a 19. század végén a Hetés egyik első kutatója Bellosics Bálint, aki a Hetéssel kapcsolatosan „harminc és egynéhány községnek gyűjtőnevé”-ről beszélt.2 3 Ennek oka elsősorban abban rejlik, hogy a Lendva-vidéki magyar falvak lakóira mindig is jellemző volt az azonos életmód, tájnyelv és népviselet. A történeti Hetés határai Szentmihályi Imre kutatásai révén rajzolódtak ki. Véleménye szerint a történeti Hetéshez a következő tíz település tartozik: Bödeháza, Gáborjánháza, Szijártóháza és Zalaszombatfa, amelyek Magyarországon találhatóak, valamint Bánuta, Göntérháza, Hidvég, Kámaháza, Radamos és Zsitkóc, amelyek ma a Szlovén Köztársaság területén fekszenek.2 Figyelemre méltó módon a szlovéniai magyarság és a zalai közgondolkodás hetésinek tart egyes olyan néprajzi sajátosságokat, amelyeket a szakirodalom és a néprajzi gyűjtések alapján a Lendva-vidék, a Göcsej és az Őrség területén is ismertek. A közgondolkodásban és beszédben meggyökeresedett fogalomnak számítanak, egyebek között a hetési nyelvjárás, a hetési fumu, a hetési viselet, a hetési szőttes vagy a hetési hímzés kifejezések. Ennek egyfelől az lehet a magyarázata, hogy a Hetés viszonylagos 1 GÖNCZI Ferencz 1914. 27. 2 BELLOSICS Bálint 1897. 88. 3 SZENTMIHÁLYI Imre 1977a. 412-436. 9
