Urisk Erzsébet: A viaszolt hímes tojás készítése a Muravidéken - Hogy ne menjen feledésbe 1. (Lendva, 2017)
Marx Mária: Tojás - pirostojás - hímes tojás
Tojás - pirostojás - hímes tojás Bevezető A tojás nagyra nőtt, tartalék tápanyaggal és védőrétegekkel burkolt petesejt, amelyből - megtermékenyítés és kiköltés után - az adott fajta genetikai kódja szerinti új egyed kel életre. Az új élet létrejötte a külső megfigyelő számára egy, a madártól teljesen különálló, viszonylag kisméretű „tárgyban” történik. Nem véletlenül lett tehát a tojás az életnek, az újjászületésnek talán legalkalmasabb szimbóluma, s nem véletlenül használta az ember szinte az egész történelme folyamán mágikus célokra is. Természete és rendeltetése folytán elsősorban két területen, a halotti kultuszok részeként és a termékenység megőrzésére, kiteljesítésére vagy visszaállítására szolgáló szertartások kellékeként kapott szerepet. Apotropaikus (óvó, bajelhárító, bajmegelőző) tulajdonsága, gyógyító hatása is közismert volt. Ősi darabokat mégis csak keveset ismerünk. Ennek oka az, hogy a tojás héját - bár vastagságához képest nagyon erős hatásoknak is képes ellenállni - mégiscsak könnyen megőrli az idő vasfoga, a benne lévő szerves anyagok pedig gyorsan lebomlanak. A néhány korai régészeti lelet azonban bizonyítja, hogy a tojások héját már igen régóta festették, díszítették is. Ez a díszítettség jellemző maradt a hagyományos szerepben, a (nép)szokások kellékeként megjelenő tojásokra mind a mai napig. Igaz, más jelentése, más jelentősége volt a díszítéseknek egykor és ma. A tojásokat régen és ma is leginkább pirosra festik, s ez a szín adta a nevet is a húsvéti tojásoknak. A pirostojás fogalom (így egybeírva) egyes vidékeken nemcsak a pirosra, hanem a zöldre, lilára, vörösbarnára festett darabokat is jelölte. Valószínűleg ez volt az eredeti színe a mágikus céllal készült és felhasznált tojásoknak, a vér színének alkalmazása ugyanúgy az élet megőrzésére, az újjászületésre utalt, mint maga a tojás, s így aláhúzta, erősítette annak kultikus szerepét. E célt szolgálta eredetileg a díszítmények archaikus rétegének használata is. A Kárpát-medence magyarjai által a hímes tojások felületére felvitt archaikus motívumok némelyike (pl. a kézlenyomatból levezethető vagy a dobköteles minták) talán még az ősi hitvilág itt felejtett maradványa. 7
