Urisk Erzsébet: A viaszolt hímes tojás készítése a Muravidéken - Hogy ne menjen feledésbe 1. (Lendva, 2017)
A viaszolt hímes tojás múltjáról és a húsvéti szokásokról a Hetésben és környékén
A petesházi Vida Ilonka néni élő legenda. Különösen ismert rengeteg szebbnél szebb hetési hímzéséről. Ő így mesélte emlékeit: „A petesházi nagymamám 1880- ban született. Tőle tudom, hogy valamikor nálunk is csináltak piros-fekete hímes tojást. Az én iskolás koromban pedig, húsvét előtt a tanító megtanított bennünket karcolni. Mindnyájan megtanultuk, de csak én folytattam, öreg koromig.” És megmutatta az emlékként megtartott karcolt hímes tolásokat. Azokról a húsvétokról is mesélt, amelyeket gyerekként élt meg. A keresztszülőktől ők két hímes tojást és egy nagy perecet kaptak, amelybe egy krajcárt tettek. Volt rá példa, hogy ruhaanyag is járt mellé. Mátkálóvasárnap a gyerekek az utcán cserélgették a hímes tojásaikat. Akadt, aki sajnálta elcserélni a sajátját, ha szebbnek találta a másikénál. „Az ételszentelés gyermekkoromban a lendvai templomban történt” - mesélte. „Húsvétvasárnap reggel 7 órakor volt mise és szentelés. Ezt pásztormisének nevezték. A kosárba sonkát, főtt tojást, tormát, kenyeret vagy kalácsot raktak. Otthon ebből reggelizett az egész család. A szentelés szokása megmaradt mind a mai napig. De manapság nem mi megyünk Lendvára, hanem a pap jár ki szombat délutánonként a falusi templomokba. Ilyenkor megtelik a templom, még az is elviszi kosarát, aki nem jár rendszeresen misére.” A dobronaki Szekeres Magda gyermekkorából arra emlékezett, hogy édesapjának testvérei, Naca és Rozi, később a lányaik, Rozika és Margit nagyon sok szép viaszolt piros-fekete hímes tojást készítettek, nemcsak maguknak, másoknak is. Hozták nekik a friss tojást, ők pedig rajzolták, viaszolták, festették. Pénzt kaptak érte vagy kisebb ajándékokat. A régi mintákat sajnos nem tudta felidézni: „Én már idő-17 Szekeres Magda Vida Ilona
