Zágorec-Csuka Judit: Nemzetiségi könyvtárügy a Muravidéken (Lendva, 2019)

II. Könyvtörténet

Kedves Zoli barátom, én is köszönetét mondok Neked, mert utolsó műved záró szavaival azt üzented nekem, nekünk, hogy: „...nem lettél volna az, ami vagy.” — nélkülünk. Most nagyon sajnálom, hogy csak ennyit tehettem érted, de amit tettem, az őszinte volt, s azt is tudjad odaátról, hogy nélküled én sem lennék az, ami vagyok. Köszönöm a Viharverten című első verseskötetemhez írt recenziódat, és azokat a biztató szavakat, amelyek mindig építettek, és sosem romboltak. Haláloddal magányosabbnak érzem magam az ismert és ismeretlen csatatereken, most már nélküled. „Kés nélkül jöttél, fegyvertelenül” - ahogy a neked írt versem kezdő soraiban megfogalmaztam. És úgy is távoztál. Emlékeimben mégis legyőzöd a halált.

4. Összegzés

Gábor Zoltán lendvai születésű festőművész élete és sorsa összefonódott a horvát-magyar-szlovén kultúrával és képzőművészettel, munkássága a multikulturalitás pozitív megnyilvánulása, a hármas kultúrkör felvállalása. Megtalálta hangját: tiszta formák megszerkesztése, fókuszba helyezése, precíz szimbólumrendszer, klasszikus műveltséggel bíró figuratív ábrázolást művelő művész, aki a XIX. század nagy tájkép- és portréfestőit követi. Történelemszemléletére hatott a Feszty-körkép és annak realisztikus tematikája, később ezt továbbviszi a Lendva történeti freskóiban is, amelyekben szülővárosa Lendva történelmét eleveníti meg. Állandó témái voltak az elbürokratizált világ és a közöny ellentmondásai, amiket enyhe pesszimizmussal, néha groteszk látásmóddal ábrázolt. Életpályája gazdag, hiszen bibliográfiája közel 500 leírt, katalogizált művet, festményt, grafikát tartalmaz, amelyek Európa-szerte láthatók polgári otthonokban és a nyilvános galériákban. Életében három önálló, önvallomásszerű szépirodalmi művet is írt, és egy írástörténeti tanulmánykötetet magyar nyelven, amelyek horvát fordításban is megjelentek.

89