Zágorec-Csuka Judit: Nemzetiségi könyvtárügy a Muravidéken (Lendva, 2019)
II. Könyvtörténet
2005-ben jelent meg Fodor Árpád Remény a kő alatt című első verseskötete, amelyet Bence Lajos így méltatott: „Fodor Árpád a valóság mélyén rejtőző jelképek, titkok, sejtelmek megszólítója, egyben a Mura menti irodalom legnemesebb hagyományainak a folytatója.”24 2008-ban jelent meg Szúnyogh Sándor válogatott verseinek gyűjteménye Visszajövök címmel a költő halálának 10. évfordulója alkalmával. Bence Lajos a kötet méltatásakor a következőket írta: ”A válogatott versekhez készülő utószó a költő immár lezárult életművének fontosabb állomásait, költészetének motívumrendszerét kívánja áttekinteni az utóbbi tíz év távlatából. A kiadvány több mint egy új könyv megjelentetése: főhajtás és adózás egy olyan költői-szerkesztői nagyság előtt, aki kultúránk mindenese volt.”25 2010-ben jelent meg Zágorec-Csuka Judit verseskötete és versfordításai Sivatagi szélben címmel. A kötet recenzense, Kiss Endre a kötet így méltatta: „A költőnő Petőfi nyomában repül időkön és tereken át, időben történelem és jelen között, térben a világ számos pontjára. Mégis szellemileg és lelkileg teszi meg a legnagyobb utakat. Egy kis magyar kisebbségi csoport szószólójaként és képviselőjeként közlekedik a kisebbségi és többségi kultúra, a hagyomány és az aktualitás között, miközben mindkét kultúra (együtt és külön-külön is) kikerült a globalizáció óceánjára is.”26 2013-ban adta ki Zágorec-Csuka Judit legújabb válogatott verseskötetét három nyelven (magyar, szlovén, német) Új horizontok, Novi horizonti, Neue Horizonte címmel a pilisvörösvári Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület kiadásában. A verseskötethez Franci Just szlovén irodalomtörténész írt recenziót: „Zágorec-Csuka Judit költészetének szellemi alapját a magyar klasszikus költészet, kezdve Petőfitől Adyig és az európai egzisztencializmus irodalmi-filozófiai tapasztalata adja. Ennek a költészetnek az úgynevezett architektúrája a posztmodern irodalom pecsétjét hordozza magában, amelynek légkörében létrejöttek ezek a versek. A posztmodern szellemiséggel kötődik ez az irodalmi hagyományhoz, amelyből a költő felhasználja azokat a motívumokat, témákat, lírikus helyzeteket, és szellemi tapasztalatokat, amelyek fontosak neki, s általuk alkotja meg a dialógusait, néha megerősített állítással, máskor elutasítólag, néha-néha pedig kételyekkel és iróniával vannak átszőve a gondolatai. Mindenképpen elmondható, hogy egyedi érzékenységgel és eredetiséggel alkotja meg a verseit, amelyek nemcsak kizárólag a posztmodern vallomások stratégiáit követik, imitálják és stimulálják, hanem egy autentikus költői viselkedésformát, tartást képviselnek. Ez által ismerhető fel a költőisége, szellemi arca.”27 24Bence, Előszó, 4. o. 28Bence, Megírni a »magunk« versét, (Jegyzetek Szúnyogh Sándor lírájáról 10 ével később), 155. o. 26Kiss, Sivatagi szélben, fülszöveg. 27 Just, Szenvedő költészet szenvedő költőtől szenvedő közösségnek. 110-111 o. 71
