Zágorec-Csuka Judit: Nemzetiségi könyvtárügy a Muravidéken (Lendva, 2019)
IV. Interjúk, kritikák a muravidéki magyar irodalomról, a szlovén-magyar fordításirodalomról, a szomszédos Zala megye és a klasszikus magyar irodalom költőinek köteteiről
számomra — történészként és íróként egyaránt - nagy kihívást és érdeklősét jelent. Az interjúkat én nem párbeszéd formájában dolgozom fel, hanem emberi történetként összegzem az elhangozottakat. Az elkészült szövegeket aztán esetenként folyóiratokban, máskor — mint Az emberek a pannon végeken esetében is — kötetben összegyűjtve javaslom közlésre, ha akad arra kiadó. Az említett kötet esetében a szombathelyi Magyar Nyugat Könyvkiadó vezetőjében, Gyurácz Ferencben kiváló szakemberre, érdeklődő munkatársra, és főképpen támogató és segítő szerkesztőre találtam. Az így készült írások azonban részemről elsősorban nem a szöveg kiadása céljából készülnek, hanem azért, hogy segítsék a 20. század hullámzó, az államhatárok mentén általában rendkívül nehéz időszakának a feltárását.- Mi alapján választotta ki az interjúalanyait, akikkel a muravidéki magyar történelem megélt eseményeiről beszélgetett oral historys megközelítéssel? Miért volt olyan fontos a mélyinterjús módszer, ami alapján a könyve íródott? — Én az elmúlt bő húsz esztendőben mintegy 150 oral history típusú történelmi interjút készítettem a Muravidéken, Zalában és Vas megyében, valamint néhány esetben másutt is. Mindig olyan személyeket kell keresni, akik nem csupán a saját, szűkén értelmezett családi eseményeikről és személyes ügyeikről akarnak/ tudnak mesélni (bár „illusztrációnak” ez is fontos!), hanem akik a kor társadalmi rezgéseit, sorsfordulóit is figyelték, bármennyire szorítottak voltak is életkörülményeik. Mivel én az ilyen jellegű információkat fontosnak tekintem, számomra nem kérdés, hogy ezt csakis beszélgetéssel, „irányított” interjúval lehet elérni. Hogy éppen kik az interjúalanyok, az több mindentől függ: a tágabb közösségben való jártasság, a hiteles helyi emberek javaslatai és a szerencse egyaránt fontos tényező a kiválasztásnál. Persze valamennyi interjúból nem lesz konkrét leírás, esetenként csupán csak egy információ az, ami abból „kihámozható”, azonban minden érdekes vagy egyedi esemény felelevenítése a történész és az író számára értékes! Amint már említettem, nem a könyv miatt készítek interjúkat, hanem amennyiben készülnek jó beszélgetések, amelyekből kerek történeket lehet alkotni, akkor netán abból könyv is lehet, vagy az írás folyóiratban megjelenik. Vagy mindkettő... 183
