Zágorec-Csuka Judit: Nemzetiségi könyvtárügy a Muravidéken (Lendva, 2019)
IV. Interjúk, kritikák a muravidéki magyar irodalomról, a szlovén-magyar fordításirodalomról, a szomszédos Zala megye és a klasszikus magyar irodalom költőinek köteteiről
visszaadja a játékos hangulatot: „Házunk mögött van egy ásott tóka, // Ott sétál Bertával minden nap Apóka.” A költő eljátszik egy humoros, gyermeki történettel, amikor találkozik a csóka, Hóka ló és a róka. A vers története akár mesébe való is lenne, hiszen a rókának nem sikerül megszereznie a tyúkanyót. Aztán a végén mégis kitárulkozik: „Nem vers ez, csak egyszerű mondóka, // örülj neki, mert ez egy jó móka.” Gyermekverset írt a karácsonyfáról és a karácsonyról is, mint ünnepről (Karácsony fája, Karácsony), amelyet unokái e nemes keresztény ünnepen elszavalhatnak az ünnepélyeken, ezekkel a versekkel kedveskedhetnek a család többi tagjának és az ismerősöknek. Ünnepi versnek nevezhető a Húsvéti versike is. A Berta című verset a kutyájáról írta, akit elért a szerelem és szép utódokkal ajándékozta meg a gazdáját. A Társadalomkritika ciklusban a költő elmondja a véleményét a jelen társadalmáról, annak szereplőiről és a szerepekről, amelyek a társadalom színpadán játszódnak le. Megpróbálja elképzelni a jövőt is. Ezek a versek a közelmúltban születtek, 2012-2013 között, és akár visszamenőleg húsz év társadalomkritikáját vetítik elénk őszintén, köntörfalazás és szépítgetés nélkül. A Rendszerváltás című versben a költő rapszodikus hangnemben számol le azokkal a vezetőkkel, akik rendszerváltást ígértek, de ennek a tettnek az eredménye nem jutott el azokhoz, akik ezt várták: „Egymillió itthoni munkahely várt a „Zemberekre” // Másik egymillió útilapuja kárán.” Kritikával értékeli a nemzeti összefogást, amely még mindig nem szüntette meg a gyűlöletet: „Kivel fogtatok össze, ki ellen? // Újra gyűlölni kell a kívül rekesztettet. // Magyar megy Magyar ellen?” De tovább viszi a gondolatot, miért nincsen megelégedve: „Bankárok és oligarchiák uralják //A politikai porondot.” Pedig a nemzetnek, ahogy a költő mondja: „Nekünk nem az újrakezdés, hanem a folytatás kellene // És nem a Balkán festett, // Patyomkin faluja.” Társadalomkritikája éles és néha kegyetlen. Az istenek című versében a vallás mélyére hatol és elemzi mindazt, amit az isten fogalma jelenthet: „A keresztények szegény jó istene, // Egymagában éli örök életét. // Hiába létezik három személyben, // Nincs kihez szólnia, // magányos remete lét.” Valójában szkeptikus a vallás által megfogalmazott istenséggel szemben. Hogy miért? Mert távolinak véli az ígéret földjét, és nem transzcendentális erőktől várja az igazi utak megtalálását, vagyis a jövőt: „Magunk lássuk meg azt, // Magunknak teremtsünk igazat, // másikat.” Erős versének tekintem az Amikor - Akkor! című verset, amelyben pellengérre helyezi társadalomkritikáját. Amikor megtörténnek a negatív cselekmények, folyamatok, erkölcstelenségek, akkor át kellene váltani a jóra, a pozitív értékekre: „Amikor jég lesz a könnycseppből, // Amikor kötél a szent kötelékből... - Akkor sokaknak ébrednie kellene, // akkor a seprőnek seperni illene,” és így tovább, a gondolatmenet a végtelenségig sorolható tényekre épülhetne, de a költő mindig 169-
