Zágorec-Csuka Judit: Nemzetiségi könyvtárügy a Muravidéken (Lendva, 2019)

IV. Interjúk, kritikák a muravidéki magyar irodalomról, a szlovén-magyar fordításirodalomról, a szomszédos Zala megye és a klasszikus magyar irodalom költőinek köteteiről

Néhány gondolat Berkes József Tűz voltam című verseskötetéről

Örvendetes dolog, ha versek születnek, még örvendetesebb dolog, ha ezeket egy idősebb kort megélt költő adja közre, aki számadást akar adni az életéről, a megélt valóságról, arról a hetven évről, amelynek birtokában vallani szeretne a költészet eszközeivel. Kötetének első ciklusában Magamról címmel önmagáról vall, de nemcsak önmagát teszi a téma tárgyává, hanem családját és baráti körét is. Ki vagyok? című versében fel is veti, hogy a költészetben magas a mércéje: „Attila nem leszek soha.” Miért is ír verset? Ezt a kérdést is felteszi a Miért? című versében. A költészet talán értelmet ad az életének: „Keresem, volt-e értelme a küzdelemnek.” Identitását erősítik a szülővárosához, Keszthelyhez és szüleihez írt versei is (A szüléinkről, Szülővárosomba utazom), amelyekben feltárja szülei életútját és a szülővárosához fűződő emlékeit, amelyek összefonódnak a boldog gyermekkor emlékeivel is. Ezekben a versekben némi nosztalgiával fordul a gyökereihez. A hétköznapok pillanatképeit is verssé formálja (Napjaimhoz, Sok nehéz nap éjszakája). Verseiben szembe mer nézni bűneivel, illetve a bűnbánás lehetőségével is (Gyónás I., Gyónás II.). Ezekben a versekben bibliai motívumokat elevenít meg a Tízparancsolat tételei alapján: a keresztény hit elvárásainak a megszegése és a bűnök megbocsátása. S ezt a versben való gyónást mégis a „boldogulás útja” miatt teszi meg, mert évei elszálltak, és az élete alakította a megtett dolgait. Ezek a versek számadásnak is tekinthetők. A Tükröm című versében elsősorban a külvilágot közvetítő tükörrel szemben azt a másik tükröt tartja fontosabbnak, amely: „...bennem, a szívemben lakozik...”. Ez a tükör az emlékezete, ebből merít ihletet és ebben keresi az igazságait is. De mi lesz, ha összetörik ez a tükör? Akkor már nem szülnek több verset a tükör képei. Ebben a ciklusban közöl még két verset, amelyeket barátainak ajánlott (Gyurka, a barátom; Költőtárs, dr. Zágorec-Csuka Juditnak). Az egyik barátja egy régi iskolatársa, akinek végigkíséri az életútját és emlékekkel kötődik hozzá, a másik költőtárs egy hölgy, aki édesanyjára hasonlít: „A költőket mindig nagynak képzeltem //és íme, egy törékeny nő is lehet óriás. // Ilyenkor anyámra gondolok, // aki erre a világra hozott.”

A kötet második ciklusában a Versek a másik NEMHEZ címmel a szerelem tematikáját tárja elénk. Milyen is ez az erotika? Szeretettel és tisztelettel közeledik a költő a másik nemhez. A Milyen volt szőkeséged? című szerelmes versét hitveséhez írta, akit élete párjává és társává is választott, akivel le szeretné élni az életét. A szerető társ szépségével ragadta meg, aki: „Szerelemre nem könnyen adtad magad”, és beköszöntek a „Napi gondok a szőke mezőkön.” Ezt az alaphangulatot

166