Zágorec-Csuka Judit: Nemzetiségi könyvtárügy a Muravidéken (Lendva, 2019)

IV. Interjúk, kritikák a muravidéki magyar irodalomról, a szlovén-magyar fordításirodalomról, a szomszédos Zala megye és a klasszikus magyar irodalom költőinek köteteiről

Szúnyogh Sándor avantgárd költőnek számít, és a vajdasági irodalmon nevelkedett, klasszikusokat is olvasott a muraszombati tanítóképzőben, de az avantgárdból táplálkozott és az avantgárdból, illetve a minimalizmusból teremtett magának stílust, sajátos versvilágot. O volt az első költőnk, aki a nemzeti érzést össze tudta egyeztetni az avantgárddal.

— Hogyan tudja elképzelni a jövőt, hiszen már hatvan éves, sok mindent megélt, vannak élettapasztalatai? Mi felé tart a muravidéki irodalom és a muravidéki magyarság? Melyek a megvalósítható álmai még?

— Én a Népújságban szeretném folytatni pályafutásomat, ami nem csak észveszejtő lótást-futást jelent, hanem a felfedező munkát, a kultúra alig látható csíráinak a felfedezését. Várva a folytatást, a továbbélést, a kisarjadzó lomb mögött a gyümölccsé érést. Ezekből, s a korábbi írásaimból is egy kötetnyi elszórtan hever, a publicisztika egyébként is mostohagyereknek számít vidékünkön. S a tanulmánykötetből is látszik, mennyire fontos irodalmi termékként is, ha arra méltó. A jó publicisztika ma sem tényeket közöl csupán, hanem felkorbácsol, felráz, eszméltet. Bár a liberális sajtó mindenre ránehezedő, mindennemű, kompromiszszumra képtelen volta miatt nagy lépést tett az érdektelenség és a valós problémák elkendőzése felé. Ezekből próbálom később egy könyv kapcsán összerakni a saját gondolataimat, s talán egy gyermekverskötetnyi anyag is előkerül még a számítógépem fiókjaiból. E mellett rengeteg felkérés van még, hogy magyarországi folyóiratokban is publikáljak, vagy küldjék anyagot, legutóbb Madár János költő kért tőlem anyagot, hogy küldjünk az itteni szerzőktől szépirodalmat. Hál’ Istennek, még bírjuk irammal. De szinte havi rendszerességgel ír valaki Győrből, vagy éppen Miskolcról. Most éppen Tatáról kérnek irodalmi blokkot a hazai szerzőktől, lehetőleg első közlésű válogatást, kísérő tanulmánnyal, nacionálékkal. így utólag, nagy szerencsénk volt a 90-es években elindított szavalóversenyekkel, mert motiválta a fiatalokat a versmondásra, mert onnan is érkeztek a muravidéki irodalomba tehetségek, akik költőkké, írókká vedlettek át időközben. Pál Péterre, Vida Doriánra gondolok, akik biztos kézzel kezelik a tollat, más ígéretesnek hitt tehetségek elbizonytalanodtak, vagy motiváció híján elhallgattak. Pálnak két verseskötete is megjelent már, Vida Dorián tavaly jelentette meg kispróza kötetét. A saját költészetem is kezd kitörni a régi formáiból, most megpróbálok rövidebb verseket írni, mert eddig a hosszabbak voltak ismeretesek. Azt a technikát próbálom gyakorolni, hogy egy hosszabb versből próbálok rövidebbet írni, hogy a szerkesztőknek sem okozzak különösebb problémát. Én sem tudok kibújni a saját bőrömből. Azokat a témákat írom, amelyeket már megszokhattak tőlem. Egy159