Zágorec-Csuka Judit: Nemzetiségi könyvtárügy a Muravidéken (Lendva, 2019)
IV. Interjúk, kritikák a muravidéki magyar irodalomról, a szlovén-magyar fordításirodalomról, a szomszédos Zala megye és a klasszikus magyar irodalom költőinek köteteiről
alkotójának tekinti. Továbbá a történelmi múltról való irodalom Szlovéniában nem járt együtt olyan radikális változásokkal a művek nyelvezetében és struktúrájában, mint a magyar irodalomban. Itt nem történt meg az a metamorfózis, amit a magyar irodalomesztétika észlel saját irodalmi szövegeiben mintegy húsz-harminc esztendeje, ahol sorsdöntővé válik az a poétikai gesztus, amely félreteszi a valóság közvetlen megértésének illúzióját. Ezért is nehezen fogadhatók be nálunk EP művei. — A monográfiád harmadik nagyobb egysége a kortárs magyar irodalom szlovéniai recepciójáról szól: Vilenica kontextusában és a szlovénra lefordított magyar müvek hatásából kiindulva elemzi ezt a folyamatot. Milyen a kortárs magyar irodalom szlovéniai recepciója? A kortárs magyar müvek mit képviselnek a szlovén kultúra általános keretei közt, milyen jelentéssel bírnak a szlovén kultúra általános horizontján? — Megállapíthattam, hogy a ’80-as évek második felétől hirtelen megszaporodnak a kortárs magyar irodalom (rész) fordításai, és ebben fontos szerepet játszottak/játszanak a ’86-tól rendszeressé váló Vilenicai Nemzetközi Irótalálkozók. Tény, hogy a magyar irodalom a szlovén közegben — nyelvéből, hagyományából, történetéből következően e kulturális cserében sokáig elhanyagolható szerepet játszott, és ez fordítva is így volt. Úgy látom, hogy a Találkozó fontos szerepe abban is megmutatkozik, hogy támogatja a szellemi megújulást. A megadott témákból rendezett vitaesteken a magyar szerzők mellett sok kiváló kelet-közép-európai művész is hozzászól. Többen díjazottak is voltak, Esterházy, Nádas, stb. Továbbá az elmúlt öt évben két irodalmi antológiával gazdagodott a magyar irodalom repertoárja Szlovéniában. A Vzvalovano Blatno jezero (Hullámzó Balaton) és a Jelenkor v Apokalipsi (Jelenkor az Apokalipsában) című antológiák alapvető rendeltetése, hogy betekintést adjanak, illetve egy reprezentatív válogatás révén mutassák be a legújabb magyar alkotókat. Látszik, hogy lehetséges tényleges párbeszédet nyitni a szlovén-magyar irodalom között, írók, fordítók, kritikusok, intézményvezetők, és nem utolsósorban kiadók segítségével. Ennek a dialógusnak az eredményeként jönnek létre a lefordított szövegek, könyvek: az utóbbi 15 évben 12 magyar szépirodalmi könyv látott napvilágot Szlovéniában, és ez így van a szlovén irodalommal Magyarországon is. A magyar irodalom szlovén fogadtatásában kiemelkedő szerepet játszanak egyrészt a személyek és kiadók összefonódásai, másrészt a médiumok, melyek tagadhatatlanul meghatározzák, miből lesz sikerkönyv és miből nem, valamint az olyan nyilvános események, mint a Vilenica-díj és „A Költészet és a Bor Fesztiválja”, „A folyóirat a folyóiratban” projektek. Külön kiemelendő 146
