Zágorec-Csuka Judit: Nemzetiségi könyvtárügy a Muravidéken (Lendva, 2019)
III. Olvasásszociológia
Egészséges mértékig a technikai vívmányokkal sem lenne probléma, azonban azt hiszem, hogy ezt a határt már régen átléptük. A média rendkívül rossz hatást gyakorol a fiatalok gondolkodásmódjára, negatív irányba befolyásolja őket. Pedig a televízióban is fellelhetőek lennének hasznos műsorok, de valljuk be, csak igen kevesen döntenek ezek mellett, ha kikapcsolódásra vágynak. A Magyar Televízió kínálatában szerepel például a könyveket népszerűsítő Alexandra Pódium című műsor, de sajnos biztos vagyok benne, hogy csak kevés fiatal kíséri figyelemmel. Azon kevés korombeli, aki még hisz a könyvek és az olvasás erejében, sem biztos, hogy a hagyományos formában fogja végezni ezt a tevékenységet. Az internet elterjedésével megjelentek az elektronikus könyvtárak, így a számítógépünkön is elérhetjük a műveket. Találkozhatunk ezek továbbfejlesztett változatával is, a hangoskönyvtárral, ahol egy felolvasó program hang formájában közvetíti az írásokat. Ekkor az olvasó szerepe teljesen meg is szűnik, hiszen a műveket csak hallgatja a befogadó. Mi vezethet továbbá ahhoz, hogy az olvasás egyre kevésbé elterjedt elfoglaltság? „Az a baj, hogy az általános iskolában nem szerettetik meg az olvasást a gyerekekkel” — állítja Spiró György. Az író jól látja a helyzetet, ugyanis az én álláspontom szerint az értékrendek változásának legfőbb oka a könyvek szeretetére való nevelés hiánya. A nevelésben a szülők mellett a tanítók is szerepet játszanak. Fontos lenne, hogy a gyerekek előtt követendő példa álljon, és még abban a korban ösztönözzék őket az olvasásra, amikor annak szeretete jellemükbe még beépíthető. Ennek kapcsán ki kell fejtenem az egyet nem értésemet az oktatás egyik momentumával, amely nem más, mint a kötelező olvasmány. A rendszer a céljával ellentétes hatást ér el, ugyanis a megnevezés eleve elrettenti a diákokat a művektől. Ha valamit muszáj megtennie, azt a fiatal annál kevésbé fogja teljesíteni, és ez igaz sajnos az olvasásra is. Spiró György szerint meggondolandó lenne a régi nagy magyar művek nyelvezetének átfogalmazása is, mert így talán a fiatalabb generációk számára érthetőbbé válnának. Véleményem szerint azonban nem ez a probléma fő forrása, így ez nem jelentene megoldást a magyar irodalom népszerűségének gondjaira. A művek eredeti formájukban jelentenek valódi értéket, és aki valóban szeretné, az eddig elterjedt formában is magáévá tudja tenni az ismereteket. A magyar irodalom nagy alakjai közül nem Spiró György volt az első, aki reménytelennek kezdte érezni a nyelv és az olvasás szerepét. Márai Sándor Halotti beszéd című költeményében hasonló problémákra hívja fel a figyelmet. Régi nagy magyar művészek megidézésével, úgynevezett evokációval próbálta a gondokat megfogalmazni. Emigráns alkotóként jól láthatta, mennyire elkeserítővé kezd válni a magyar nyelv és irodalom helyzete. 139
