Zágorec-Csuka Judit: Nemzetiségi könyvtárügy a Muravidéken (Lendva, 2019)

III. Olvasásszociológia

számos egyéb lehetősége van a kikapcsolódásra, és rendszerint a passzív pihenést részesítik előnyben. Számítógépeznek, televíziót néznek, multimédiás eszközök egész tárháza áll rendelkezésükre, hogy az unalmat elűzzék. Mi marad mindig a sor legvégén? Természetesen a könyv.

3. 3. Olvassunk klasszikust, nevelő jellegűt vagy mait, népszerűt, ami persze szintén (lehet) nevelő jellegű?

Szerintem lehet klasszikus mesével is nevelni, lásd Andersen A rút kiskacsa, A gyufaárus kislány, de akár mai, népszerű mesével is, lásd. Bence Utrosa Gabriellla Ki lakik a sötétben? című meséit, pl. Halló, anya! című történetét (időhiány, karrierizmus, elfoglalt szülők problematikája stb.).

Melyik a gyerek életében a nagy mesekorszak? (4-5 éves kor — el tudja különíteni a valóságot a valótlantól, azonosul a mesehőssel?) Milyen meséket olvassunk ilyenkor neki, és mit később?

A mese képi világa és valóságábrázolása teljes mértékben megfelel a gyermeki gondolkodásmódnak, emiatt a mese tulajdonképpen a gyermek szemével nézett világ. A mesék ugyanolyan egyszerűnek és szélsőségesnek mutatják a világot, mint amilyennek azt a gyermek megéli.

Bühler három nagy mesekorszakot különít el a gyermekek életében:

Az első a „Paprikajancsi-kor” (1—4 éves kor közötti időszak). Ekkor még saját életének eseményei foglalkoztatják, s igénylik a mese tárgyával (báb, játék) való személyes kapcsolatot is.

A második korszak az „igazi mesék kora” (4-8 év között). Életkori sajátosságaihoz igazodó, változatos és fordulatos cselekményű mesék érdeklik, melyek egy csodálatos álomvilágba viszik.

A harmadik pedig a „Robinson mesék kora” (8—9 éves kortól a pubertás elejéig tart). Csökken a mesék iránti érdeklődés, inkább az egyszerű szerkezetű, izgalmas cselekményű történetek felé fordul.

135