Zágorec-Csuka Judit: Nemzetiségi könyvtárügy a Muravidéken (Lendva, 2019)
III. Olvasásszociológia
azt állította, hogy tetszik a főhős sorsa, csak vannak benne hiányosságok pl. önbizalomhiány, nem magabiztos, túl érzékeny stb., ezért nem vállalnák a sorsát. A XV. Győri Könyvszalon szakmai résztvevőinek, vagyis a magyarországi könyves, irodalomtudományi, oktatásügyi, könyvtártudományi szakmai elit véleménye alapján a kötelező irodalomról való nézeteket a határon túli magyar oktatásügyben és olvasáskultúrában is figyelembe kellene venni, hiszen a határon túli magyar irodalomoktatás is a magyar irodalomból építkezik, és az itteni magyartanárok magyarországi tankönyvek alapján elemzik a kötelező irodalmat. Nagyon fontos a magyartanárok hozzáállása, hogy milyen prediszpozíciós szempontok szerint készítik fel a tanulókat még a kötelező olvasmány elolvasása előtt az olvasásra. Mi mindent ajánlanak ahhoz, hogy a tanulók milyen előismerettel és motivációval kezdjék el elolvasni a kiválasztott művet? Az 1. Számú Lendvai Kétnyelvű Általános Iskola magyartanárainak a munkaközössége az olvasás előtti motivációra fontos hangsúlyt fektet, és arra is, hogy a kötelező olvasmányokban felhívja a tanulók figyelmét arra, hogy keressék ki a kötelező olvasmány szövegében azokat a részleteket, amelyekben a szerző ki akarta hangsúlyozni, hogy a főhős szembekerül a környezetével és küszködik, majd nem adja fel az elveit és emberi méltóságát, inkább elhagyja iskoláját. így könnyebben boldogulhatnak a főhős jellemzésével is. Tehát, a jó felkészítés és motiválás olvasásszociológiailag is sikeresnek bizonyul, mert ennek alapján a tanulók nem maradnak egyedül a mű olvasásának a folyamatában. Amikor elolvassák a művet, akkor pedig az olvasónaplójuk alapján élőszóban is beszámolnak a műről a tanároknak, és kialakulhat az a dialógus, amely annyira fontos a tanuló-tanár viszonyában. így kialakul egyfajta sikerélmény a tanulóban, a tanár pedig megbizonyosodik arról, hogy elfogadható szinten folyt az olvasás. A tanár nem utolsósorban a tanulókkal közösen foglalkozott az adott mű elemzésével és befogadásával is. Jó módszernek tartom azt is, hogy bizonyos tanárok a kétnyelvű iskolában egész éven át kérik számon a tanulóktól, hogy beszámoljanak a kötelező olvasmányról és adott esetben egy-egy fejezetről kiselőadást is tartsanak az osztály előtt. Ezzel a módszerrel mindegyik tanuló sorra kerül, és az adott művet alaposabban meg tudják tárgyalni, vagy feleleveníteni a műből egy-két szituációt, motívumot, esztétikai élményfoszlányt. Fontos volna kialakítani és betartani a kötelező olvasmányoknál a következő ismérveket, amelyeket a magyar könyvszakma és olvasásnépszerűsítő szakmai elit ajánl, hogy közelebb kerülhessünk a kitűzött olvasási és irodalomtanítási céljainkhoz: 7. Mit? Hogyan? és Mikor? kérdésekben lenne fontos kialakítani egy értelmes, az olvasás megszerettetésére irányuló álláspontot, metodikát; 2. A család, az oktatás és a könyvtárak közös munkája a kötelező olvasmányok közvetítése; 129
